Felrohantam a szobámba, magamra zártam az ajtót és csak sírtam...
Dél körül kimentem, mert éhes voltam. Lementem és szerencsémre nem volt otthon senki, de egy cetlit találtam a konyha asztalon. Ez volt rajta:
"Kicsikém, apáddal elmentünk bevásárolni. Ha haza mentünk szeretnénk még valamit mondani amit még nem tudtunk az előző beszélgetésünknél...
Puszi anya. xx"
- Hát jó... - mondtam ki suttogva a gondolataimat. Összedobtam egy melegszenyát, és tejberizst is csináltam, mert most nagyon éhes voltam. Megebédeltem aztán felmentem a szobámba és felhívtam Becca-t.
- Sziaaa! - vette fel a telefont és szólt bele vidáman.
- Szia. - mondtam szomorkásan.
- Mi a baj? - kérdezte, és hallottam a hangján, hogy aggódik.
- Nyugodj meg, nincs nagy baj csak... - kezdtem de közbevágott.
- Csak?! - kérdezte idegesen.
- ...csak annyi, hogy ugye apu felkapott menedzser és anyuval elfogadtak egy elég jól fizető ajánlatot. - mondtam.
- És ebbe mi olyan szörnyű? - kérdezte értetlenül Becca.
- Háát..az, hogy...Londonba kell költöznünk. - vágtam rá.
- Miii?! Neeeeee! Ez komoly? - kérdezte kissé kiabálva.
- Igen sajnos, ma reggel közölték velem anyáék. Miután elmondták felrohantam a szobámba sírni. Később, dél körül lementem kajálni és láttam, hogy nincs itthon senki és anyu egy cetlit hagyott a konyha asztalon amin az állt, hogy még mondani akarnak valamit. Tehát még van valami ami tuti rosszabb. - mondtam szomorúan.
- Óóó...úgy sajnálom, hogy elköltöztök. De amúgy mi lesz a sulival és az atlétikával? - Becca.
- Nem tudom. Apuék ezt nagyon jól megcsinálták mondhatom. - mondtam idegesen.
- Nyugi, biztos elintézik, hogy ne hagyd abba. - nyugtatgatott.
- És mégis hogy? - kérdeztem, felhúzott szemöldökkel.
- Hát mondjuk egy sportsuliba íratnak be ahol van atlétika? - mondta kérdezve. (na ezt jól megmondtam xd)
- Hát majd lesz valami. Na de szerintem tegyük le, mert hallottam valami zörgést, gondolom anyuék megjöttek. - mondtam.
- Jól van. Na de ne aggódj majd tartunk egy utolsó csajos búcsú estét. - mondta nevetve.
- Jó ötlet! :D Szia, puszi. - egyeztem bele és köszöntem el.
- Pussz :* - mondta és küldött egy puszit a végén amin elnevettem magam majd letettem. Szépen lassan leballagtam a lépcsőn.
- Sziasztok. - köszöntem unottan. - Mit akartatok még mondani? - tértem a lényegre.
- Szia. - köszöntek egyszerre. - Hát tudod az a helyzet, hogy nagyon hamar el kell költöznünk. - mondta anyu.
- Igen? És mégis milyen hamar? - kérdeztem kidülledt szemekkel.
- Hétfőn. - mondta apa teljes nyugodtsággal miközben pakolászott.
- Tessék?! Mi van? - kiabáltam. - De hiszen ma szombat van! - mondtam idegesen.
- Igen, szóval jobb ha elkezdesz búcsúzkodni és pakolni. - apu.
- Megyek is! Ma Becca-nál alszok! - jelentettem ki. Meg sem vártam míg válaszolnak azonnal felrohantam a szobámba, összeszedtem pár cuccot, átöltöztem és már el is indultam. Odaérve közöltem Becca-val, hogy mi a szitu. Persze megértette. Beengedett és felmentünk a szobájába. Elkezdtünk beszélgetni mindenféléről. Visszaemlékeztünk a boldog, közös pillanatokra, arra, hogy hogyan ismerkedtünk meg, a kevésbé vidám pillanatokra, egy szóval mindenre. Nagyon fog nekem hiányozni. Nála jobb "tesóm" nem is lehetne. Ő tényleg olyan mintha a nővérem lenne. Mindent megért, segít ha kell, általában feltud vidítani. Pár óra elteltével lementünk vacsizni. Ami náluk az ebéd volt azt ettük. Olyan volt mint egy estebéd. Először ettünk fincsi hús levest, majd másodikként pörköltet (mmm...imádom :D) és desszertnek ettünk sütit amit Becca mamája csinált csak úgy, unalomból. Jó lenne ha az én mamám is megtehetné ezt, és küldene is, de ugyebár ez nem nagyon lehetséges, mert a nagyiék nem itt Magyarországon laknak sajnos. Kaja után felmentünk, megfürödtünk, (persze nem együtt xd) aztán pizsibe öltöztünk. Becca bekapcsolta a laptopját. Én csak csendben leültem mellé és néztem tevékenységét. Ráment a youtube-ra és elindította Kiss you-t. Olyan vidám lettem ettől, hogy felpattantam az ágyára és torkom szakadtából kezdtem énekelni. Becca először csak bámult, aztán röhögött ahogy csak bírt majd csatlakozott hozzám. Vagy 1000x meghallgattuk. Késő este volt mire elfáradtunk, kinyomtuk a laptopot, még beszélgettünk vagy félórát és álomra hajtottuk a fejünket.
***
Másnap még ebéd előtt haza mentem. Nem voltam olyan éhes ezért nem ettem sokat. Pakoláshoz áthívtam Becca-t mivel holnap utazunk. :( ...
Minden egyes ruhadarabomat elraktuk. 2 bőrönd csak a ruháimmal telt meg plusz még egy nagyobb táska a többi cuccommal, az ilyen kisebbekkel. Pakolás után még estig beszélgettünk majd Becca hazament. Lementem enni valamit. Ez a valami egy szendvics volt és a vacsorám is egyben. Még mindig nem voltam olyan éhes. Felmentem, letusoltam és hajat mostam. Megszárítottam a hajamat és befontam, (igen, betudom fonni a saját hajam :D) majd lefeküdtem aludni. Reggel korán keltem, fél 7-kor, mert a gép 8-kor indult. Még mázli, hogy Bp.-n lakunk így nem kell órákat utazni autóval, csak fél órát. Elmentem a fürdőbe. A tükörbe nézve egy falfehér,kómás fejjel találtam magam szembe. Na szép, hogy nézek ki? Igaz nem akartam menni, de ha már muszáj legalább nézzek ki valahogy. Megmostam az arcomat és kiengedtem a hajamat. Kicsit igazítottam rajta majd felfogtam, hogy öltözködés közben ne lógjon a szemembe. Még tegnap pakolásnál hagytam kint magamnak ruhát. Nem öltöztem ki. Egy fehér csőfarmert, fekete félhosszú fölsőt arra pedig a kedvenc farmermellényemet vettem fel. Hozzá a már megszokott barna bakancsot és a fekete dzsekimet, ugyanis a barnát elraktam. De mielőtt felvettem volna a lábbelit és a dzsekit lementem reggelizni. Anya omlettet csinált...kedveskedni akart. Tudja, hogy ez a kedvencem és hogy ettől mindig vidám leszek. (tudom fura h a kaja felvidít, de hát most na :D) Kis mosoly ült ki az arcomra, hisz nem akartam anyát elszomorítani, azzal hogy nem is érdekel hogy a kedvemben akar járni. Igazából jól esett ez a törődés. Anya sosem szerette ha szomorú vagyok, ezért mindig csinált valamit, hogy felvidítson és eddig mindig sikerült neki, most is. Evés közben egy szót sem szóltam. Mire megkajáltam anyáék elkészültek, és én követtem a példájukat. Felvettem a bakancsot és a dzsekit. Még utoljára körbe mentem a házon és felidéztem a boldog pillanatokat, hisz csecsemő korom óta itt élek. Körbe értem majd kimentem és beültem a kocsiba. Már negyed 8 volt. Útközben beszaladtam Becca-hoz még egy utolsó, búcsú ölelésre és puszira. Megkönnyeztem és ő is. Könnyezve ültem vissza a kocsiba. 7.50-re értünk a reptérre. Jól megnéztem, mert még sose jártam itt. Így se volt időm annyira bámészkodni, mert meg is szólalt a hangosbemondó, hogy a Londonba utazók kezdjék meg a beszállást. Én ültem az ablak mellé, anyu mellém, apu pedig anyu másik oldalára. Egész út alatt meg se szólaltam, csak zenét hallgattam és gondolkoztam, hogy milyen lesz kint. Hosszú volt az út és elaludtam. ... Arra ébredtem, hogy anya ébresztget, hogy megérkeztünk. Leszálltunk majd hívtunk egy taxit, apu mondott a sofőrnek valamilyen utcát és a sofőr elvitt oda minket. Amit láttam az hihetetlen volt...
Minden egyes ruhadarabomat elraktuk. 2 bőrönd csak a ruháimmal telt meg plusz még egy nagyobb táska a többi cuccommal, az ilyen kisebbekkel. Pakolás után még estig beszélgettünk majd Becca hazament. Lementem enni valamit. Ez a valami egy szendvics volt és a vacsorám is egyben. Még mindig nem voltam olyan éhes. Felmentem, letusoltam és hajat mostam. Megszárítottam a hajamat és befontam, (igen, betudom fonni a saját hajam :D) majd lefeküdtem aludni. Reggel korán keltem, fél 7-kor, mert a gép 8-kor indult. Még mázli, hogy Bp.-n lakunk így nem kell órákat utazni autóval, csak fél órát. Elmentem a fürdőbe. A tükörbe nézve egy falfehér,kómás fejjel találtam magam szembe. Na szép, hogy nézek ki? Igaz nem akartam menni, de ha már muszáj legalább nézzek ki valahogy. Megmostam az arcomat és kiengedtem a hajamat. Kicsit igazítottam rajta majd felfogtam, hogy öltözködés közben ne lógjon a szemembe. Még tegnap pakolásnál hagytam kint magamnak ruhát. Nem öltöztem ki. Egy fehér csőfarmert, fekete félhosszú fölsőt arra pedig a kedvenc farmermellényemet vettem fel. Hozzá a már megszokott barna bakancsot és a fekete dzsekimet, ugyanis a barnát elraktam. De mielőtt felvettem volna a lábbelit és a dzsekit lementem reggelizni. Anya omlettet csinált...kedveskedni akart. Tudja, hogy ez a kedvencem és hogy ettől mindig vidám leszek. (tudom fura h a kaja felvidít, de hát most na :D) Kis mosoly ült ki az arcomra, hisz nem akartam anyát elszomorítani, azzal hogy nem is érdekel hogy a kedvemben akar járni. Igazából jól esett ez a törődés. Anya sosem szerette ha szomorú vagyok, ezért mindig csinált valamit, hogy felvidítson és eddig mindig sikerült neki, most is. Evés közben egy szót sem szóltam. Mire megkajáltam anyáék elkészültek, és én követtem a példájukat. Felvettem a bakancsot és a dzsekit. Még utoljára körbe mentem a házon és felidéztem a boldog pillanatokat, hisz csecsemő korom óta itt élek. Körbe értem majd kimentem és beültem a kocsiba. Már negyed 8 volt. Útközben beszaladtam Becca-hoz még egy utolsó, búcsú ölelésre és puszira. Megkönnyeztem és ő is. Könnyezve ültem vissza a kocsiba. 7.50-re értünk a reptérre. Jól megnéztem, mert még sose jártam itt. Így se volt időm annyira bámészkodni, mert meg is szólalt a hangosbemondó, hogy a Londonba utazók kezdjék meg a beszállást. Én ültem az ablak mellé, anyu mellém, apu pedig anyu másik oldalára. Egész út alatt meg se szólaltam, csak zenét hallgattam és gondolkoztam, hogy milyen lesz kint. Hosszú volt az út és elaludtam. ... Arra ébredtem, hogy anya ébresztget, hogy megérkeztünk. Leszálltunk majd hívtunk egy taxit, apu mondott a sofőrnek valamilyen utcát és a sofőr elvitt oda minket. Amit láttam az hihetetlen volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése