3. Rész - Búcsú, pakolás és utazunk

Sziasztoook! :DD Itt van egy újabb rész. :)) Ez szerintem nem lett olyan hosszú mint az előbbiek, sajnálom. ://   A részről annyit, hogy nem lett olyan izgi, inkább tartalmas. oO :) A következő 140 megtekintés után jön. :))

Felrohantam a szobámba, magamra zártam az ajtót és csak sírtam...

Dél körül kimentem, mert éhes voltam. Lementem és szerencsémre nem volt otthon senki, de egy cetlit találtam a konyha asztalon. Ez volt rajta: 
"Kicsikém, apáddal elmentünk bevásárolni. Ha haza mentünk szeretnénk még valamit mondani amit még nem tudtunk az előző beszélgetésünknél... 
Puszi anya. xx"
- Hát jó... - mondtam ki suttogva a gondolataimat. Összedobtam egy melegszenyát, és tejberizst is csináltam, mert most nagyon éhes voltam. Megebédeltem aztán felmentem a szobámba és felhívtam Becca-t.
- Sziaaa! - vette fel a telefont és szólt bele vidáman.
- Szia. - mondtam szomorkásan.
- Mi a baj? - kérdezte, és hallottam a hangján, hogy aggódik.
- Nyugodj meg, nincs nagy baj csak... - kezdtem de közbevágott.
- Csak?! - kérdezte idegesen.
- ...csak annyi, hogy ugye apu felkapott menedzser és anyuval elfogadtak egy elég jól fizető ajánlatot. - mondtam.
- És ebbe mi olyan szörnyű? - kérdezte értetlenül Becca.
- Háát..az, hogy...Londonba kell költöznünk. - vágtam rá.
- Miii?! Neeeeee! Ez komoly? - kérdezte kissé kiabálva.
- Igen sajnos, ma reggel közölték velem anyáék. Miután elmondták felrohantam a szobámba sírni. Később, dél körül lementem kajálni és láttam, hogy nincs itthon senki és anyu egy cetlit hagyott a konyha asztalon amin az állt, hogy még mondani akarnak valamit. Tehát még van valami ami tuti rosszabb. - mondtam szomorúan.
- Óóó...úgy sajnálom, hogy elköltöztök. De amúgy mi lesz a sulival és az atlétikával? - Becca.
- Nem tudom. Apuék ezt nagyon jól megcsinálták mondhatom. - mondtam idegesen.
- Nyugi, biztos elintézik, hogy ne hagyd abba. - nyugtatgatott.
- És mégis hogy? - kérdeztem, felhúzott szemöldökkel.
- Hát mondjuk egy sportsuliba íratnak be ahol van atlétika? - mondta kérdezve. (na ezt jól megmondtam xd)
- Hát majd lesz valami. Na de szerintem tegyük le, mert hallottam valami zörgést, gondolom anyuék megjöttek. - mondtam. 
- Jól van. Na de ne aggódj majd tartunk egy utolsó csajos búcsú estét. - mondta nevetve. 
- Jó ötlet! :D Szia, puszi. - egyeztem bele és köszöntem el.
- Pussz :* - mondta és küldött egy puszit a végén amin elnevettem magam majd letettem. Szépen lassan leballagtam a lépcsőn.
- Sziasztok. - köszöntem unottan. - Mit akartatok még mondani? - tértem a lényegre.
- Szia. - köszöntek egyszerre. - Hát tudod az a helyzet, hogy nagyon hamar el kell költöznünk. - mondta anyu.
- Igen? És mégis milyen hamar? - kérdeztem kidülledt szemekkel.
- Hétfőn. - mondta apa teljes nyugodtsággal miközben pakolászott.
- Tessék?! Mi van? - kiabáltam. - De hiszen ma szombat van! - mondtam idegesen.
- Igen, szóval jobb ha elkezdesz búcsúzkodni és pakolni. - apu.
- Megyek is! Ma Becca-nál alszok! - jelentettem ki. Meg sem vártam míg válaszolnak azonnal felrohantam a szobámba, összeszedtem pár cuccot, átöltöztem és már el is indultam. Odaérve közöltem Becca-val, hogy mi a szitu. Persze megértette. Beengedett és felmentünk a szobájába. Elkezdtünk beszélgetni mindenféléről. Visszaemlékeztünk a boldog, közös pillanatokra, arra, hogy hogyan ismerkedtünk meg, a kevésbé vidám pillanatokra, egy szóval mindenre. Nagyon fog nekem hiányozni. Nála jobb "tesóm" nem is lehetne. Ő tényleg olyan mintha a nővérem lenne. Mindent megért, segít ha kell, általában feltud vidítani. Pár óra elteltével lementünk vacsizni. Ami náluk az ebéd volt azt ettük. Olyan volt mint egy estebéd. Először ettünk fincsi hús levest, majd másodikként pörköltet (mmm...imádom :D) és desszertnek ettünk sütit amit Becca mamája csinált csak úgy, unalomból. Jó lenne ha az én mamám is megtehetné ezt, és küldene is, de ugyebár ez nem nagyon lehetséges, mert a nagyiék nem itt Magyarországon laknak sajnos. Kaja után felmentünk, megfürödtünk, (persze nem együtt xd) aztán pizsibe öltöztünk. Becca bekapcsolta a laptopját. Én csak csendben leültem mellé és néztem tevékenységét. Ráment a youtube-ra és elindította Kiss you-t. Olyan vidám lettem ettől, hogy felpattantam az ágyára és torkom szakadtából kezdtem énekelni. Becca először csak bámult, aztán röhögött ahogy csak bírt majd csatlakozott hozzám. Vagy 1000x meghallgattuk. Késő este volt mire elfáradtunk, kinyomtuk a laptopot, még beszélgettünk vagy félórát és álomra hajtottuk a fejünket.

***

Másnap még ebéd előtt haza mentem. Nem voltam olyan éhes ezért nem ettem sokat. Pakoláshoz áthívtam Becca-t mivel holnap utazunk. :( ...
Minden egyes ruhadarabomat elraktuk. 2 bőrönd csak a ruháimmal telt meg plusz még egy nagyobb táska a többi cuccommal, az ilyen kisebbekkel. Pakolás után még estig beszélgettünk majd Becca hazament. Lementem enni valamit. Ez a valami egy szendvics volt és a vacsorám is egyben. Még mindig nem voltam olyan éhes. Felmentem, letusoltam és hajat mostam. Megszárítottam a hajamat és befontam, (igen, betudom fonni a saját hajam :D) majd lefeküdtem aludni. Reggel korán keltem, fél 7-kor, mert a gép 8-kor indult. Még mázli, hogy Bp.-n lakunk így nem kell órákat utazni autóval, csak fél órát. Elmentem a fürdőbe. A tükörbe nézve egy falfehér,kómás fejjel találtam magam szembe. Na szép, hogy nézek ki? Igaz nem akartam menni, de ha már muszáj legalább nézzek ki valahogy. Megmostam az arcomat és kiengedtem a hajamat. Kicsit igazítottam rajta majd felfogtam, hogy öltözködés közben ne lógjon a szemembe. Még tegnap pakolásnál hagytam kint magamnak ruhát. Nem öltöztem ki. Egy fehér csőfarmert, fekete félhosszú fölsőt arra pedig a kedvenc farmermellényemet vettem fel. Hozzá a már megszokott barna bakancsot és a fekete dzsekimet, ugyanis a barnát elraktam. De mielőtt felvettem volna a lábbelit és a dzsekit lementem reggelizni. Anya omlettet csinált...kedveskedni akart. Tudja, hogy ez a kedvencem és hogy ettől mindig vidám leszek. (tudom fura h a kaja felvidít, de hát most na :D) Kis mosoly ült ki az arcomra, hisz nem akartam anyát elszomorítani, azzal hogy nem is érdekel hogy a kedvemben akar járni. Igazából jól esett ez a törődés. Anya sosem szerette ha szomorú vagyok, ezért mindig csinált valamit, hogy felvidítson és eddig mindig sikerült neki, most is. Evés közben egy szót sem szóltam. Mire megkajáltam anyáék elkészültek, és én követtem a példájukat. Felvettem a bakancsot és a dzsekit. Még utoljára körbe mentem a házon és felidéztem a boldog pillanatokat, hisz csecsemő korom óta itt élek. Körbe értem majd kimentem és beültem a kocsiba. Már negyed 8 volt. Útközben beszaladtam Becca-hoz még egy utolsó, búcsú ölelésre és puszira. Megkönnyeztem és ő is. Könnyezve ültem vissza a kocsiba. 7.50-re értünk a reptérre. Jól megnéztem, mert még sose jártam itt. Így se volt időm annyira bámészkodni, mert meg is szólalt a hangosbemondó, hogy a Londonba utazók kezdjék meg a beszállást. Én ültem az ablak mellé, anyu mellém, apu pedig anyu másik oldalára. Egész út alatt meg se szólaltam, csak zenét hallgattam és gondolkoztam, hogy milyen lesz kint. Hosszú volt az út és elaludtam. ... Arra ébredtem, hogy anya ébresztget, hogy megérkeztünk. Leszálltunk majd hívtunk egy taxit, apu mondott a sofőrnek valamilyen utcát és a sofőr elvitt oda minket. Amit láttam az hihetetlen volt...

2. Rész - A hír

Sziasztok! :D Sajnálom h csak most hoztam a kövi részt.De csak tegnap tudtam meg hogy hol lehet megnézni hogy hányan néztek a blogra xdd :oo Erről a részről annyit, hogy most nem olyan részletes mint az előző. (sztem) Remélem tetszik ;)

Másnap...

Másnap ugyan úgy ébredtem mint tegnap. Felkeltem, megreggeliztem, letusoltam, felöltöztem és elindultam a suliba. Tevékenykedéseim közben a Kiss you-t hallgattam. Most elég hamar kész lettem, ezért úgy döntöttem, hogy gyalog megyek a "munkahelyemre". Kellemes idő volt, olyan tavaszias. Bár milyen lenne? Hisz közeleg a tavasz. :D Most a piros csőfarmeromat, egy csíkos fölsőt amin fehér alapon sötét csíkok vannak vízszintesen, a kedvenc barna dzsekimet és bakancsomat vettem fel. Tetszettem magamnak. Beérve a suliba még 10 perc volt a csengőig. Ezt az idő elbeszélgettem Becca-val.
- Szia Wolfy, na mizu? - kérdeztem tőle miközben megöleltük egymást.
- Hééj...megmondtam, hogy ne hívj így suliban! Amúgy szia..Scoty. - mondta az elejét még felháborodva, de a végét meg már kuncogva.
- Én is megmondtam, hogy ne hívj így a suliban! - kacsintottam rá.
- Ééééés....mi gondolsz az 1D-ről? - kérdezte kíváncsian.
- A miről? - kérdeztem vissza.
- Jaj, te butuus...hát a One Direction-ről! - mondta.
- Jaaa...háát, jól zenélnek. - mondtam unottan.
-Ennyi? Tegnap még olyan lelkesen mondtad, hogy milyen jó a Kiss you című számuk. - mondta fura fejjel.
- Igen, azt mondtam, de azóta rongyosra hallgattam azt a számot és már meg is untam. - feleltem.
- Pff..értem. Amúgy én néztem róluk képeket...és olvastam róluk egy s mást... - mondta kicsit szégyenlősen.
- És? - kérdeztem.
- Hát nincs barátnőjük, nagyon helyesek, és nekem nagyon tetszik a fekete hajú srác, akinek egy szőke tincs van a hajába festve. Azt hiszem Zayn a neve. - hadarta el, mire én csak lestem. Mivel nagyon hasonlít az ízlésünk pasikban...aki nekem helyes az Becca-nak is, aki neki helyes az nekem is. szóval kíváncsivá tett...
- Esetleg van a telódon kép róluk? - kérdeztem kissé félénken.
- Na mi van, tegnap még azt mondtad nem is érdekelnek igazán, csak a zenéjük. - mondta szemrehányóan, de azért mosolygott.
- Igen, tudom...de akkor is...tudod hogy, hogy megy ez nálunk...aki neked helyes az nekem is, aki meg.. - nem tudtam befejezni a mondandómat, mert közbe vágott.
- ...aki meg neked is helyes az nekem is. Tudom, tudom. Amúgy meg mázlid van mert töltöttem le egy képet. - mondta mosolyogva.
Ez volt az:

Hát mit ne mondjak, elég jól néznek ki az tény. De aki Zayn-től balra a 3. az a sötét fölsős eszméletlen jól néz ki, persze ezt nem mondtam Becca-nak.
- Ott van jobb szélen Zayn? - kérdeztem.
- Igen. - felelt mosolyogva barátném.
- És amúgy a többi fiút hogy hívják? - kérdeztem.
- Háát...fúú...pedig megnéztem. Ajj, tudod hogy rossz a névmemóriám. - mondta sajnálva.
- Akkor küld át a képet és majd otthon megnézem én. - vetettem fel az ötletet.
- Jó ötlet, oké. - egyezett bele.
Átküldte és már be is csöngettek. Az 1. óra fizika volt. utálom a fizikát! -.-"

***

Órák után ismét Becca-val indultam haza felé, az utat elhülyéskedtük. Haza érve a konyhába vettem az irányt, mert éhes voltam. A hűtőből kivettem a vajat, a felvágottat és készítettem magamnak egy szenyát. Míg eleszegettem a kajámat, eszembe jutott az 1D. -Az a sötét pólós gyerek olyan helyes.- mondtam ki hangosan  gondolataimat. Elpusztítottam az utolsó morzsákat is, felmentem a szobámba és benyomtam a laptopom. Beírtam a google-be a banda nevét és a wikipédiára klikkeltem. Egyből a tagokra kattintottam. Elsőnek Harry Styles-t írta. Hmm...ő is '94-ben született. Talán ő a sötét fölsős. *o* Gyorsan megnyitottam egy új lapon a google-t, rámentem a képekre és beírtam a nevét...A kis göndört dobta ki. Helyes, de ő helyesség szerint az utolsó helyen áll nálam. A következő akit írt a wiki Liam Payne volt, egyből beírtam a nevét a másik oldalra. Hááát...nem a sötét pólósat adta ki, de ő is nagyon jól néz ki. Azt hiszem meg van már most a sorrend: 1. a sötét pólós, 2. Liam és Zayn, egyforma helyesek, a 3. a szőke pasi és a 4. szegény Harry, de ő is helyes igazából, csak ő a "leg nem helyesebb". Na ezt jól megmondtam xdd. Na mind egy...a kövi tag Zayn volt, őt be sem írtam a képekhez, csak gyorsan átfutottam a leírásán. Az utána levő a szőke volt, Niall Horan. És ki volt az utolsó? Na ki? Hát persze hogy az aki nekem jön be a legjobban. A neve Louis Tomlinson, mmm...milyen jó név. :DD Kb. 5 percig csak róla néztem képeket. Milyen jó teste van *-* De igazából mindegyiküknek jó a teste. :D :3 Még olvasgattam róluk és meghallgattam pár számukat. A Heart attack nem is rossz, sőt. Mire végeztem ezekkel a dolgokkal már 7 óra volt. Kinyomtam a gépet és gyorsan megtanultam a szóbeli házikat, az írásbelikhez nem volt kedvem, gondoltam majd lemásolom a Becca-ét xd. Tanulás után elmentem fürödni és pizsibe öltöztem. Pont kész lettem a Barátok köztre. Végig néztem, kikapcsoltam a TV-t és álomba merültem.

***

A többi napom hasonlóan telt azt leszámítva, hogy edzéseim voltak ahol igen jól érzem magam és, hogy egyre jobban érdekelt az 1D. Szombaton anya költött, mondta hogy kész a reggeli és siessek. Nem értettem, de azért rábólintottam Megmostam az arcom és mentem is le.
- Miért kellett ennyire sietnem? - kérdeztem értetlenül.
- Apáddal mondani szeretnénk valamit. - válaszolt anyu.
- Hallgatlak titeket. - mondtam miközben már ettem a tojásrántottámat.

- Az a helyzet, hogy mivel apád elég felkapott menedzser, több ajánlatot is kapott. - kezdett bele anyu.
- Igen, é hát elfogadtam az egyiket ami igen jól fizet... - folytatta apa.
- Na ez szuper! De..öm...ezért kellett reggel 3 negyed 8-kor felkelteni? - kérdeztem, mire apuék elég fura fejet vágtak...
- Hát kicsim az a helyzet, hogy ez a munka nem itt van a közelben... - mondta anyu, de közbe vágtam.
- Hanem?! - kérdeztem már sejtve valamit.
- Hanem Londonban. - mondta apu teljes nyugodtsággal.
- És? - kérdeztem és már elég ideges voltam, féltem, hogy azt mondják amire gondolok.
- Ki kell költöznünk. - mondta anya elhúzott szájjal.
- Mi?! Tessék?! Fel se fogom amit mondasz! - mondtam már kiabálva. - Nem, én innen biztos, hogy nem költözök el! Mit kezdjek én ott Londonban? Nincs tesóm akivel ellehetnék amikor nincs suli és mi lesz az atlétikával? Hogy fogok így készülni az olimpiára? - vágtam hozzájuk a sok kérdést, még hozzá kiabálva.
- Jaj, kicsim nyugodj meg, minden rendben lesz Londonban és jól fogod érezni magad. Hiszen London gyönyörű, rengeteg látnivaló van, és biztos vagyok benne, hogy lesznek ott is barátaid. - nyugtatgatott anya.
- De olyan mint Rebeka olyan soha nem lesz. - mondtam már suttogva, könnyes szemekkel. Felrohantam a szobámba, magamra zártam az ajtót és csak sírtam...

1. Rész - Egy átlagos nap

Köszönöm Gabriellának a komit! :)) Az ő válaszára itt az 1. rész, remélem tetszik! :)) A kövi 1 komi után jön! :)) 

Reggel 7 óra

"Csak futottam és futottam az erdőben, de nem tudom mi vagy ki elől. Hallottam hogy egyre közelebb ér, de nem mertem hátra nézni. Megálltam és behunytam a szemem. Mikor kinyitottam egy sötét helyen voltam. Éreztem hogy hideg van. Hallottam valamit, és megfordultam. Sehol senki és semmi, csak sötétség. Valaki rátette a kezét a vállamra és..."
Beep, beep, beep... - szól az ébresztőm.
- Ajj, hol van már az a hülye óra? Csak találjam meg, úgy földhöz vágom hogy utána összeszerelni sem lehet! - na szuper...meg volt a reggeli káromkodásom. Végre meg van az óra. Kikapcsoltam, de eltértem eredeti tervemtől, mert anyum mérges lenne utána.
- Kicsikém kész a reggeli, a kedvencedet csináltam! - na, az említett "szamár" megszólalt. Félre ne értsd, szeretem az anyukámat de hirtelen ez jutott eszembe!
- Ó remek, mindjárt megyek! - kiáltottam vissza vigyorogva, amit szerintem ő is észre vett, mert hangosan felnevetett. Gyorsan elmentem megmosni az arcom és már sprinteltem is az ebédlőbe.
- Mmm...imádom az omlettet! - csámcsogtam el evés közben a mondandómat.
- Emma, ha befejezted a reggelit felmehetsz rendbe szedni magadat. 15 perced van, szóval siess! - hallatszott anya parancsa mire én elég hülye fejet vágtam.
- De anyu, még csak negyed 8 van. Miért kell most ennyire sietni? - kérdeztem értetlenül.
- Mert most hamarabb behívtak a rendelőbe valami sürgős eset miatt. - hangzott a válasz. (egyébként még nem mondtam, de anya fogorvos.)
- Jaa értem, akkor sietek! - mondtam miután elpusztítottam az utolsó morzsákat is. Felrohantam a lépcsőn és be fürdőbe. Megfürödtem, fogat mostam majd felvettem a már kikészített ruhámat. Egy zöld csőnadrágot vettem fel egy fehér atlétával és egy piros-kék színű kockás inggel. Felkaptam a táskámat és a telefonomat aztán lefutottam, felvettem a kedvenc bakancsomat, ami ma is ugyan úgy illik a szerelésemhez, mint máskor. Hangosan elkezdtem kiabálni anyának hogy indulásra kész vagyok, de nem jött válasz ezért kimentem. Anyu ott állt már a kocsi mellet és vigyorogva nézett rám.
- Miért mosolyogsz ennyire? - kérdeztem értetlenül.
- Mert hallottam ahogy ordibálsz. - ekkor elnevette magát. Ezen elmosolyodtam, mert imádom ahogy anyukám nevet olyan aranyos. Beültünk a járműbe és elindultunk. Miközben mentünk szólt a rádió, és egy tök jó szám ment benne, de sajnos nem tudtam a címét. Megnéztem hány óra van, mert ennek a rádióadónak van fent a neten egy oldala és vissza lehet nézni az "Ez szólt" résznél. Megérkeztünk a sulihoz, nyomtam egy puszit a sofőröm arcára, kiugrottam az autóból és bementem az iskola udvarára. Megláttam legjobb barátnőmet és pont háttal állt nekem, mer beszélgetett a többiekkel (többiek= osztálytársak). Támadt egy jó ötletem...megviccelem kicsit. Mögé lopóztam majd elkezdtem ördögi kacajjal csikizni.
- Háháháhháá! - nevettem ott mögötte.
- Héj, te szemét, hagyd abba, tudod hogy halálosan csikis vagyok!! - kiabálta nevetve, mire mindenki minket nézett és erre abba hagytam az én barátnőm szenvedtetését.
- Ugye tudod, hogy most meghalsz? - kérdezte hatalmas nagy vigyorral a képén, közben közeledett felém én pedig hátráltam
- Igen, tudom. - mondtam még mosolyogva de félénken.
- Akkor adok egy jó tanácsot... - Rebeka
-  Hallgatlak! - ekkor már újra fülig ért a szám.
- FUSS!! - adta ki a parancsot mire én elkezdtem rohanni egyesen be a suliba. Egy ideig még kergetőztünk aztán becsengettek, és szerencsémre Reby nem kapott el.
- Ne aggódj, az óra nem tart örökké! - mondta bosszúsan.
- Majd bemegyek a fiú WC-be oda úgy sem jössz utánam. - erre ő csak összehúzta a szemét. Matek volt az 1. óra -.-". Hát mit ne mondjak, elég uncsi volt. 

***

- Végre kicsöngettek az utolsó óráról is! - mondtam Rebynek az osztályból kifelé jövet. Amúgy Reby a végén csak a fenekemre ütött egy hatalmasat, kicsit se néztek minket hülyének, hogy én jajgatok és közben a seggecskémet fogom ő meg a földön fetreng, mert úgy röhög. Haza felé menet beszélgettünk, hülyéskedtünk. Mikor haza értem már egyedül voltam mert Wolfy pár háztömbbel arrébb lakik sajnos. 

- Megjöttem! - kiabáltam a házba érve, de nem jött válasz. Ezek szerint egyedül vagyok. Felmentem a szobámba, lepakoltam a cuccom és benyomtam a laptopom. Felmentem annak a rádiónak az oldalára és meg néztem mi szólt reggel. ez volt az: http://www.youtube.com/watch?v=T4cdfRohhcg . Nagyon megtetszett ez a szám rátettem a telómra és beállítottam csengőhangnak. Kinyomtam a laptopot és megtanultam a házit. Már 8 óra volt, így úgy gondoltam lemegyek kajolni. Csináltam egy szendót, betermeltem és felmentem a szobámba, ekkor már fél 9 volt. Nem tudtam mit csináljak, megtanultam, géphez nincs kedvem és már kajáltam is. Megvan...felhívom Becca-t. Tárcsáztam a számát és 2 csöngés után felvette.
- Haló?! - szólt bele.

- Szia Szívem! Mit csinálsz? - kérdeztem.

- Hát...épp most mentem volna fürdeni, de az várhat holnapig. - éreztem hogy mosolyog.

- Figyi má'...találtam egy tök jó számot. Érdekel? - én.

- Naná! - Reby

- Az előadó a One Direction és a szám címe Kiss you. - mondtam válaszul.

- One Direction? Még sose hallottam róluk. - mondta.

- Hát én se, valami brit banda azt hiszem, de tök mindegy, engem annyira nem izgatnak. A lényeg hogy ez a számuk nagyon király, de nem mintha ismernék tőlük bármilyen más számot. - mondtam mosolyogva és erre a mondatomra Becca elnevette magát.
- Hát nem is tudom, szerintem mondjuk jó a banda neve, a zenét meg akkor meghallgatom, várj egy kicsit bekapcsolom a gépet.
- Nem is tudom, végül is nem rossz szám. - mondta miután meghallgatta. Miközben a ezt hallgatta letettük a telefont és én is bekapcsoltam a laptopot és ott folytattuk a beszélgetést.

- Nem rossz?! Mi az hogy nem rossz?! Ez egyenesen tökély! - kiabáltam vele, de persze nevettem mondandóm közben.
- Jó na. Akkor...ez a legeslegjobb szám amit valaha hallottam! - ment bele Reby is a játékba.

- Na azért! - mondtam mosolyogva és Wolfy felnevetett. 

Még beszélgettünk vagy 2 óra hosszát és elköszöntünk egymástól jó éjtet kívánva. pizsibe öltöztem majd álomra hatottam a fejem. Másnap...  

Szereplők, bemutatkozás:

Hali! A nevem Emma, Emma Scott, 18 éves vagyok, Magyarországon élek. Az ereimben magyar, angol és ír vér is folyik. Elmondom miért...anyukám magyar, apukám félig angol, félig pedig ír. Apám felőli nagyapám angol, nagymamám ír származású. 18 éves vagyok és még soha sem voltam Angliába vagy Írországba. Pedig minden nyáron elutaztunk valahova csak erre a két helyre nem, nem tudom miért. A nagyszüleimmel találkoztam de csak azért mert 3 évente eljöttek hozzánk látogatóba és mindig hoztak nekem valami apróságot, de mivel egyre idősebb lettem egyre jobb, nagyobb ajándékot hoztak nekem. Én ezeknek persze nagyon örültem, és a mai napig imádom a nagyszüleimet. Apám elég befolyásos ember, egy nagy menedzser cégnél dolgozik, és ezért elég jól állunk anyagilag. Nincs testvérem pedig én nagyon szerettem volna egy húgit vagy egy öcsit akivel ellehetek ha épp nincs semmi dolgom, vagy csak szimplán unatkozok. Pár éve még minden megadtam volna ezért, akár pelenkáztam is volna a bébit, etettem volna meg minden de hiába. De aztán találkoztam egy lánnyal és megismertem és rájöttem, minek nekem kis tesó ha van helyette Rebeka, akivel már 3 esztendeje legjobb barátnők vagyunk.
Elmondom rólam a tényeket:
-”kedvences” dolgok
kaja: pizza

üccsi: citromos sör, tej xD (tudom elég rossz párosítás, de hát ez van :DD)

zene: Cher Lloyd-Swagger Jagger (imádom *-*)
csoki: bármilyen Milka, csak ne legyen benne mazsola :DD

város: London *-* (Emma majd később Londonban folytatja tovább az életét)
állat: cicaa *-* élek-halok a cicákért :3

idézet: Vannak boldog könnyek, fájó mosolyok, mindig lesznek szerelmek míg a Föld forog. Az élet szép, de élni tudni kell, az élet egy harc, s benne GYŐZNI kell.

10 éve atletizálok ezért ez az életem, és olimpiára készülök
imádom a zenét

1994.június 17-én születtem
legjobb barátnőm: Farkas Rebeka <33
ha dühös vagyok zenét hallgatok és egyedül vagyok és olyankor jobb ha nem szól hozzám senki...ez felvidít (később majd ezen valaki változtatni fog)

beceneveim: Em, Scoty (ejtsd: Szkáti) ezt a nevet még Becca találta ki nekem, nem tudom honnan jött neki de azóta így hív :D

hát szerintem ennyi elég is rólam :DD (majd a blog közben derülnek még ki más dolgok is ;))

Rebekáról: Ő egy nagyon kedves, aranyos lány. Egyszerűen imádom a csajt. Neki élete a vízilabda és "együtt" készülünk az olimpiára. A következőre reméljük együtt megyünk. Imádja a zenét akárcsak én. Ha szomorú vagyok ő az egyetlen ember a földön aki feltud vidítani, és senki más. Jó stílusa van, de néha ő is feltud elég hülyén öltözni és én szólok neki, persze csak finoman nehogy megsértődjön az én szívem csücske: :D

Becenevei: Becca, Reby és Wolfy (ezt még régebben én találtam ki neki). Hát nem is tudom mit mondjak róla, szeretni való csajszi az biztos! :DD

Főszereplők:
Én; Rebeka; One Direction:

Nagyon örülnék ha jeleznél, hogy olvasod a blogot, mert ha van érdeklődő akkor feltenném az 1. részt. :)))