Tudom, azt írtam, hetente lesznek új részek. Tegnap nem hiába nem hoztam. Méghozzá azért, mert szinte SEMMI jelét nem mutattátok annak, hogy érdemes hoznom a következő részt (és emiatt úgy érzem, ezt is hiába írom). Tényleg. És ez nagyon rosszul esett. Kitettem 2 szavazást, egyikre sem szavazott senki. Most már ott tartok, hogy teljesen mind1, mire szavaztok, csak szavazzatok. Arra az elhatározásra jutottam, hogy amíg nem lesz LEGALÁBB 2 komment és 3-5 tetszik/nem tetszik az utolsó résznél + pár szavazat addig NEM hozok új részt, Sajnálom. Lola.
Ui.: ennek a bejegyzésnek direkt nincs címe.
2013. aug. 24.
2013. aug. 16.
Szavazás 3
Kiraktam újabb 2 közvélemény kutatást. Most már tényleg nagyon örülnék ha sokan szavaznátok. Nektek csak egy kattintás, nekem viszont hatalmas öröm, mert ha szavaztok tudom nem hiába írom a blogot. És mostantól lehet a bejegyzések végén kattintani a "Tetszik" és "Nem tetszik" gombokra. Lola :).
8. Rész
Sziasztok! :) Bevezetem a "hetente lesz új rész" dolgot. :D És van még egy-két újdonság. Ezentúl részek lesznek és nem fejezetek. Az "elő szövegeket" kiemelem és a részeket is. Jó olvasást. Lola :)
/március 29., péntek/
Emma szemszöge:
A mai nap a suli egész simán ment. Leginkább Stella-val és egy új barátommal, Sean-nal voltam. Nem az osztálytársam hanem egy évfolyamtársam, a terme nincs messze a miénktől. Szóval így hármasban voltunk egész nap. Illetve a szünetekben, majd együtt indulunk haza is utolsó óra után. Sean is arra felé lakik mint mi, de ő hamar levált tőlünk. Aztán Stella is lekanyarodott végül haza értem és már nagyon izgatottan vártam Louis hívását, hogy megbeszéljük mikor és hol találkozzunk. A táskámat hanyagul ledobtam az egyik székre a konyhában és kaja után kutattam. Éjjen! Anyu csinált brassóit. :3 Mm...imádom. Szedtem egy tálba annyit amennyit megeszek, majd megmelegítettem. Nagyban ettem amikor hirtelen megszólalt a telefonom. Gyorsan kikutattam a táskámból és meg se nézve a kijelzőt, teli szájjal felvettem.
- Haló?!
- Heló én Emmát keresem. Jó számot hívtam? - hallottam meg Louis értetlen hangját. Úristen!! Gyorsan lenyeltem a kaját és hangosan felnevettem.
- Igen, jó számot hívtál. Csak épp ettem és teli szájjal szóltam a telefonba. - nevettem tovább és erre ő is felnevetett. Még nevettünk egy darabig aztán Louis megszólalt.
- Nah, jól van-jól van, álljunk le. - hallottam a hangjából, hogy mosolyog.
- Oké. - mondtam nagy komolyan. Pár pillanat múlva megint kitört belőlem a röhögés és Louis-ból is. Egy kis idő után már tényleg abba hagytuk és rátértünk a témára amiért valóban hívott Louis.
- Szóval. - kezdte. - Fél óra múlva a megszokott helyen? - kérdezte.
- Rendben. - vigyorogtam. Azzal letettük. Befejeztem az ebédet majd felmentem a szobámba lepakolni a cuccom és megnézni jó leszek-e a sulis cuccomba. Elkönyveltem magamban, hogy...nem. - Ajj...túl átlagos. - gondoltam magamban. Gyorsan a szekrényemhez rohantam és kutatni kezdtem valami normális rongy után. Áá meg is van. Szándékosan szakadt, koptatott színű csőfarmer, lenge, fehér rövid ujjú és erre egy kis fekete mellény ami a mellem alá ér pár centivel. Gyorsan felvettem a ruhadarabokat és megnéztem magam a tükörben. - Na, így már jó lesz. - gondoltam magamban, majd elvigyorodtam. Az asztalomra nézve rögtön lehervadt a mosoly az arcomról, mert már csak 5 percem volt, hogy oda érjek a bolthoz. - A francba!! - mondtam ki hangosan. Gyorsan írtam egy lapra üzenetet anyuéknak, hogy elmentem egy barátommal, majd este felé jövök. Felkaptam a dzsekim és a bakancsom, majd gondosan bezárva az ajtót és kaput gyors tempóban sétálni kezdtem. Hamar odaértem...nem meglepő :D. De Louis még nem volt ott. - Hát jó, akkor várok. - gondoltam. Csak álltam és álltam ott a bolt mellett, de Louis nem jött. Elővettem a telefonom, hogy megnézzem mennyi az idő. Már 10 perce várok Louis-ra. - Ajj, hol lehet? - kérdeztem, azt hiszem saját magamtól. Még vártam egy kicsit aztán elkezdtem sétálni abba az irányba amerről ő szokott jönni. Már sétáltam pár perce amikor megcsörrent a mobilom.
- Szia Louis, hol vagy? - szóltam bele.
- Szia. Te hol vagy? - kérdezett vissza. Mi van?
- Téged kereslek. - adtam a választ. - Miért te hol vagy? - kérdeztem.
- A boltnál. - erre megtorpantam.
- Mii?! Mióta?
- Pár perce.
- Ajjj...én pár perce jöttem el onnan. Mindjárt ott vagyok, szia. letettem és már indultam is vissza.
*Odaérve*
- Miért mentél el? - kérdezte Louis miután nyomott egy puszit az arcomra.
- Mert már több mint 10 perce itt voltam és nem jöttél és gondoltam elindulok abba az irányba amelyikből jönni szoktál. De ezek szerint most más honnan jöttél. - regéltem el a dolgok miértjét.
- Ó, értem. Abból az irányból akkor jövök ha otthon vagyok. - vigyorgott.
- Jaa! - esett le. - Akkor most hol voltál? - kérdeztem.
- Az új menedzserünkkel. - mosolygott. - Nagyon jó fej. - dicsérte meg....apát :D. Hah...de ő ezt nem tudja.
- És hogy hívják? - kérdeztem.
- Gery Scott. Ő is Scott, mint te. - vigyorgott rám.
- Igen, úgy tűnik. - viszonoztam mosolyát. Eközben elindultunk. Sétáltunk egy darabig, közben beszélgettünk.
- Taxi!! - kiáltotta hirtelen Louis mire megállt az egyik taxis.
- Mit csinálsz? - kérdeztem értetlenül.
- Hát taxit fogok. - adta a választ értetlenül.
- Jó azt látom. De minek? - kérdeztem tovább.
- Jaa...mert meguntam a sétát. - vigyorgott.
- Pff...lusta. - kezdtem el szekálni.
- Héééj, nem vagyok lusta. - háborodott fel. - Csak meguntam nem elfáradtam. De te meg...te meg.. - próbálkozott én meg csak vigyorogtam rá. - ...hjajj. - hagyta annyiban mire felröhögtem. Beültünk a taxiba és Louis megadott valamilyen címet a sofőrnek aki elindult arra. Vagy is gondolom arra.
- Hová megyünk? - kérdeztem.
- Nem mondom meg. - nyújtottá rám nyelvét.
- Naa...léccii. - kérleltem.
- Nem.
- Ajj, gonosz. - mondtam és az ablak felé fordultam. Éreztem, hogy az ülés besüpped mellettem, de nem fordultam meg.
- Meglepetés. - búgta a fülembe Louis mire kirázott a hideg. Felé fordultam és nagyon közel voltak egymáshoz az arcaink és az ajkaink. Már majdnem megcsókolt amikor hátra szólt a sofőr, hogy megjöttünk. Gyorsan szétrebbentünk és kiszálltunk a kocsi két oldalán. Egy hatalmas házhoz értünk. Megvártam míg Louis kifizeti a taxist és elindultunk a ház felé. Louis nagy lazán benyitott én meg csak követtem.
- Hahó, srácok! Megjöttünk. - kiabálta el magát Louis. Halk dobogást hallottam a lépcső felől mire 4 eszméletlen helyes pasival találtam szembe magam. A szőke különösen helyes volt. Útisten...hisz ők a One Direction többi tagjai. Niall, Liam, Harry és Zack. - Emma, ők itt Niall,Liam, Harry és Zayn. - mutatta be őket. Jaa hoppá, akkor Zayn. Még jó, hogy nem mondtam ki hangosan, hogy Zack xd. - Srácok, ő itt Emma. - mutatott be a fiúknak.
- Szia Emma. - mondták egyszerre. Huhh..érdekes.
- Sziasztok. - fogtam velük egyenként kezet. Niall észrevétlenül megsimította kézfogásközben a kezemet, de nem reagáltam rá, csak elkönyveltem magamban, hogy ez elég furcsa volt. - Na akkor mit csináljunk? - néztem körbe.
- Mit szeretnél? - kérdezték totál egyszerre. Jézusom...ők ezt gyakorolják? oO
- Öö...izé..először is.. - kezdtem. - Ti ezt gyakoroljátok? kérdeztem.
- Mit? - kérdezték, szintén egyszerre. Ááá..
- Hát ezt. - mutattam rájuk.
- Jaa... - mondták EGYSZERRE és EGYSZERRE is nevettek fel.
- Igazából nem gyakoroljuk, csak már ilyen jól ismerjük egymást és szeretjük más agyát szívni ezzel. - mondta Liam mosolyogva. Ezen elröhögtem magam.
- Oké. fejeztem be a röhögést. - Na de most komolyan. Mit csináljunk? - tértem a lényegre.
- Mondjuk mennyünk a kertbe és fürödjünk. - ajánlotta Niall.
- De nekem nincs fürdőruhám. - biggyesztettem le az ajkaimat.
- Tudok adni. - szólalt meg Harry. - A múltkori koncerten egy rajongó nekem adta az övét és azzal indokolta, hogy épp abban fürdött amikor meghallotta az egyik számunka és azóta szeret minket. Hozzád hasonló korú volt, szóval szerintem jó rád. Gyere fel, odaadom. - mondta vigyorogva.
- Rendben, köszönöm. - mondtam és követtem őt fel a szobájába. Körül néztem amíg kutatott a szekrényében. Megtalálta és odaadta.
- Tessék. A fürdőbe bemehetsz átvenni. - nyomta a kezembe majd megmutatta merre van az említett helység. Mielőtt bementem Harry-hez fordultam.
- Harry!
- Tessék? - fordult felém kedvesen.
- Hogy fogunk fürödni? - kérdeztem mire elég értetlen fejet vágott. - Úgy értem, most március van. Nincs a fürdéshez egy kicsit hideg? - kérdeztem ,mire kicsit felnevetett.
- A medencének az udvaron van, de egy magas, ilyen fura anyagból készült valami van felette, ami megvédi az esőtől, hótól és egyebektől így meleg van ott bent. Mint amikkel a fedetlen uszodák vannak lefedve az ilyen időkben.
- Jaaa, értem. Köszi. - mosolyogtam rá kedvesen ezután ő is elment öltözni. Tudtam mire gondol, láttam már olyat, mert voltam már párszor Becca téli edzésein. Becsuktam az ajtót, majd gondosan be is zártam azt. Mire lementem a fiúk már pancsoltak. Illetve csak Niall és Zayn. Közelebb mentem a medencéhez mire mind engem kezdtek nézni. Illetve az egész testemet.
- Most mi az? - kérdeztem értetlenül. Jaa hát mi lenne...csak egyszerűen fiúk.
- Semmi. - mondták egyszerre (-.-") és elfordultak. Csak Harry nézett még, majd megszólalt.
- Úgy látszik jó lett a méret. - villantotta fogait. - És még jól is áll. - kacsintott.
- Haha, köszi. - viszonoztam mosolyát.
- Tényleg jól áll ez a bikini. - hallottam meg hátam mögül Louis hangját.
- Köszi. - fordultam felé és köszöntem meg neki is. Louis hirtelen felkapott és velem együtt beugrott a medencébe.
- Hülyee... - ütöttem a vállába nevetve. Elúsztam a medence széléhez ahol Niall volt.
- Igaza van Harry-nek, tényleg jó áll. - utalt a bikinire. Ezek szerint nem hallotta mikor Louis is megdicsért. Na mind1, ez nem lényeg
- Köszi. - mosolyogtam a szemébe nézve. De gyönyörű szemei vannak. *-*
- Neked meg jól áll ez a gyönyörű szép kék szem. - mondtam elkábulva, mire ő felnevetett. - Jajj, izé...- hebegtem zavartan.
- Ne aggódj, ezt bóknak veszem. - villantott egy mosolyt rám.
- Jó. De amúgy tényleg szépek a szemeid. - állapítottam meg végelegesen. Még hülyéskedtünk pár órát a medencében így hatan és jobban megismertem a fiúkat. Kiderült, Niall-ről, hogy tud spanyolul, gitározik már több éve és van egy bátyja, Greg. Liam-ről, hogy Dani-vel már 2 éve járnak, ős is gitározik már egy ideje és neki 2 nővére van, Ruth és Nicola. Harry-ről, hogy igazi nőcsábász, már egész kis kora óta érdekli a zene világa és, hogy van egy nővére, Gemma. Ilyen 7 körül kijöttünk, majd felmentünk a szobáinkba (én speciel a fürdőbe) és felöltöztünk mind. Már egy csomó ideje bent voltam, mert a hajam nem akart megszáradni amikor valaki kopogott.
- Tessék? - szóltam ki.
- Niall vagyok és szükségem lenne a fürdőre gyorsan ugyan is csak ott van klotyó. - mondta kissé nyöszörögve.
- Ohh értem. Gyere be. - mondtam és ő erre benyitott. Mindjárt kimegyek csak...- nem tudtam befejezni, mert amint hátrafordultam megláttam Niall...Niall..szóval Niall-t és gyorsan visszafordultam. - Niall mi fenét csinálsz?? - kérdeztem.
Hallottam, hogy lehúzza a WC-t.
- Kezet mosok. - vigyorgott rám.
- De az előbb...miért nem vártad meg míg kimegyek? - kérdeztem zavartan.
- Bocs, de már nagyon kellett. - vonta meg vállát. Na kösz...meglettem volna anélkül is ha nem látom meg a...na mind1. Hagytam a hajamat a fenébe és úgy ahogy vagyok lementem a fiúkhoz akik a TV-t bámulták.
- Fiúk én éhes vagyok. Ti nem? - néztem rájuk.
- De. - bólintottak egyszerre.
- Rendeljünk pizzát? - kérdezte Louis.
- Nekem jöhet. - egyeztem bele.
- Nekünk is. - szólt Harry a többiek nevében is. Louis rendelt 2 négysajtosat és 1 gyros-osat. Az utóbbit Zayn-nek és nekem rendelte a 2 előbbit meg a többieknek és magának. Persze végül össze-vissza ettünk mind 2-ből. Én összesen hármat ettem a fiúk 4-et kivéve Niall, mert ő 5 és felet. Jézus hogy tud ennyit enni? Na mind1. Kaja után Harry kitalálta, hogy üvegezzünk. Először nem akartam bele menni, de végül rávettek így 5-en. Leültünk egy körbe. Baloldalamra Louis, jobboldalamra meg Liam ült, Liam mellett Zayn, mellette (vagy is szembe velem) Harry, ő mellette meg Niall. Harry pörgetett mivel ő találta ki, hogy játszunk. Éééés...igen! Nem nálam állt meg, hanem Zayn-nél.
- Nos Zayn. kezdte Harry. - Fele.. - nem tudta befejezni, mert Zayn rögtön rávágta, hogy felel. - Rendben, akkor...mit gondoltál amikor először megláttad Emmát? - tette fel a kérdést és közben rám mutatott.
- Szép, kedves, aranyos és szimpatikus. - vigyorgott rám Zayn. Eltátogtam neki, hogy "Köszönöm." és ő forgatott. Nálam állt meg. A francba. - Emma, felelsz vagy mersz?
- Merek. - adtam a magabiztos választ. A fiúk erre csak "húú-ztak" egyet.
- Oké. Remélem tudod, hogy mi lesz ha nem csinálod meg amit mondok. - bólintottam. - Nos akkor puszild meg...Niall-t. - adta ki a feladatomat.
- Ez könnyű. - Niall felé hajoltam és már majdnem megpusziltam az arcát amikor Zayn ismét megszólalt.
- Ácsi, ácsi! Nem az arcát...hanem a száját. - erre a kijelentésre mindenki engem nézett. Én Louis-ra néztem aki aprót bólintva a tudtomra adta, hogy megcsinálhatom.
- Oké. - mondtam és szájon pusziltam Niall-t. Talán kicsit tovább tartott mint terveztem, de Niall nem igazán bánta. - Úristen, mit csinálok?! Hülye vagy Emma, hülye vagy! - szidtam magam. És ezt Louis mind látta, hjaaaaj. Na mind1, én pörgettem. Liam-nél állt meg az üveg.
- Felelek. - jelentette ki, mielőtt még megszólalhattam volna.
- Mit gondoltál Danielle-ről mikor először megláttad? - kérdeztem mosolyogva.
- Háát...csinos, gyönyörű, szimpatikus, kedves, aranyos és még sorolhatnám. - vigyorgott rám. Bólintottam és ő pörgetett. Louis-nál állt meg. - Felelsz vagy mersz, Louis? - tette fel a kérdést neki.
- Hmm... - rám nézett, majd megadta a választ. - Merek.
- Jó akkor csókold meg Emmát. - mondta mire Louis egyből felém fordult és lesmárolt. Nem volt durva, inkább gyengéd. Ez nagyon tetszett. Már egy ideje csókolóztunk amikor Harry megszólalt.
- Héj-héj srácok, ezt ne itt. - nevetett, mire elszakadtunk egymástól. Még játszottunk egy darabig és fél 9 körül elköszöntem a srácoktól.
- Nagyon jól éreztem magam veletek. Remélem máskor is töltjük még együtt a délutánt. - kacsintottam rájuk majd mindenkinek egy-egy puszit nyomva az arcára kifelé indultam Louis-val, mert ő visz haza. Megérkeztünk és ő udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, majd kiszálltam. Elkísért az ajtónkig.
- Hát..én tényleg nagyon jól éreztem magamat veletek. - mosolyogtam rá.
- Mi is jól éreztük magunkat veled. Ezt a fiúk nevében is mondom, mert tudom, hogy így van. - viszonozta mosolyomat. - Nem gyakran járnak hozzánk lányok. És igazából mások se. - váltott át komolyra az arca. Látva az értetlen fejemet csak megrázta a fejét és ezt mondta. - Nem lényeg, majd egyszer elmondom. - erre csak bólintottam.
- Akkor szia. - mondtam és adtam volna a puszit az arcára, de máshová sikerült. A szájára adtam, ugyanis direkt odafordult. A pusziból csókolózás lett, nem tudtam neki ellenállni. Már jó ideje tartó csókunknak a levegő hiány vetett végett. - Azt hiszem most már bemegyek. - mondtam, majd még egyszer utoljára megcsókoltam. Aztán még egyszer...majd még egyszer. :) Már épp beakartam nyitni a házba amikor Louis megfogta a karomat és maga felé fordítva a szemembe nézve megszólalt.
- Emma. Én már nem bírok várni. Meg kell kérdeznem. - kezdte, majd folytatta. - Lennél a barátnőm? - Elkerekedtek a szemeim. Egy ideig elgondolkodtam ezen, majd a szemébe néztem és válaszul hosszasan megcsókoltam. Viszonozta. Karjaimat a nyaka köré fontam, ő az övéit meg a derekam köré. Éreztem, hogy bele mosolyog csókunkba és erre én is elmosolyodtam. Annyira boldog voltam. Ismét a levegő hiány szakította meg csókunkat.
- Azt akarom, hogy ez a pillanat örökké tartson. - mondtam csillogó szemeibe nézve.
- Én is. - mondta és adott egy utolsó (tényleg utolsó ;D) csókot, majd beült a kocsijába és elhajtott. Levakarhatatlan vigyorral léptem be a házba és halkan levéve a bakancsomat felfelé indultam. Nem volt kedvem fürödni ezért csak gyorsan átvettem a pizsim és befeküdtem az ágyamba. Nem tudtam elaludni, nem voltam álmos. A történteken gondolkodtam. Istenem ez annyira hihetetlen. Egy hete még csak azt gondoltam "aha, persze, a legvadabb álmaimban sem történhetne ez meg". Most meg. Louis Tomlinson barátnője vagyok. Istenem de jó ezt kimondani. Még egy darabig elvoltam így ezekkel a gondolatokkal, majd valamikor elaludtam.
/március 29., péntek/
Emma szemszöge:
A mai nap a suli egész simán ment. Leginkább Stella-val és egy új barátommal, Sean-nal voltam. Nem az osztálytársam hanem egy évfolyamtársam, a terme nincs messze a miénktől. Szóval így hármasban voltunk egész nap. Illetve a szünetekben, majd együtt indulunk haza is utolsó óra után. Sean is arra felé lakik mint mi, de ő hamar levált tőlünk. Aztán Stella is lekanyarodott végül haza értem és már nagyon izgatottan vártam Louis hívását, hogy megbeszéljük mikor és hol találkozzunk. A táskámat hanyagul ledobtam az egyik székre a konyhában és kaja után kutattam. Éjjen! Anyu csinált brassóit. :3 Mm...imádom. Szedtem egy tálba annyit amennyit megeszek, majd megmelegítettem. Nagyban ettem amikor hirtelen megszólalt a telefonom. Gyorsan kikutattam a táskámból és meg se nézve a kijelzőt, teli szájjal felvettem.
- Haló?!
- Heló én Emmát keresem. Jó számot hívtam? - hallottam meg Louis értetlen hangját. Úristen!! Gyorsan lenyeltem a kaját és hangosan felnevettem.
- Igen, jó számot hívtál. Csak épp ettem és teli szájjal szóltam a telefonba. - nevettem tovább és erre ő is felnevetett. Még nevettünk egy darabig aztán Louis megszólalt.
- Nah, jól van-jól van, álljunk le. - hallottam a hangjából, hogy mosolyog.
- Oké. - mondtam nagy komolyan. Pár pillanat múlva megint kitört belőlem a röhögés és Louis-ból is. Egy kis idő után már tényleg abba hagytuk és rátértünk a témára amiért valóban hívott Louis.
- Szóval. - kezdte. - Fél óra múlva a megszokott helyen? - kérdezte.
- Rendben. - vigyorogtam. Azzal letettük. Befejeztem az ebédet majd felmentem a szobámba lepakolni a cuccom és megnézni jó leszek-e a sulis cuccomba. Elkönyveltem magamban, hogy...nem. - Ajj...túl átlagos. - gondoltam magamban. Gyorsan a szekrényemhez rohantam és kutatni kezdtem valami normális rongy után. Áá meg is van. Szándékosan szakadt, koptatott színű csőfarmer, lenge, fehér rövid ujjú és erre egy kis fekete mellény ami a mellem alá ér pár centivel. Gyorsan felvettem a ruhadarabokat és megnéztem magam a tükörben. - Na, így már jó lesz. - gondoltam magamban, majd elvigyorodtam. Az asztalomra nézve rögtön lehervadt a mosoly az arcomról, mert már csak 5 percem volt, hogy oda érjek a bolthoz. - A francba!! - mondtam ki hangosan. Gyorsan írtam egy lapra üzenetet anyuéknak, hogy elmentem egy barátommal, majd este felé jövök. Felkaptam a dzsekim és a bakancsom, majd gondosan bezárva az ajtót és kaput gyors tempóban sétálni kezdtem. Hamar odaértem...nem meglepő :D. De Louis még nem volt ott. - Hát jó, akkor várok. - gondoltam. Csak álltam és álltam ott a bolt mellett, de Louis nem jött. Elővettem a telefonom, hogy megnézzem mennyi az idő. Már 10 perce várok Louis-ra. - Ajj, hol lehet? - kérdeztem, azt hiszem saját magamtól. Még vártam egy kicsit aztán elkezdtem sétálni abba az irányba amerről ő szokott jönni. Már sétáltam pár perce amikor megcsörrent a mobilom.
- Szia Louis, hol vagy? - szóltam bele.
- Szia. Te hol vagy? - kérdezett vissza. Mi van?
- Téged kereslek. - adtam a választ. - Miért te hol vagy? - kérdeztem.
- A boltnál. - erre megtorpantam.
- Mii?! Mióta?
- Pár perce.
- Ajjj...én pár perce jöttem el onnan. Mindjárt ott vagyok, szia. letettem és már indultam is vissza.
*Odaérve*
- Miért mentél el? - kérdezte Louis miután nyomott egy puszit az arcomra.
- Mert már több mint 10 perce itt voltam és nem jöttél és gondoltam elindulok abba az irányba amelyikből jönni szoktál. De ezek szerint most más honnan jöttél. - regéltem el a dolgok miértjét.
- Ó, értem. Abból az irányból akkor jövök ha otthon vagyok. - vigyorgott.
- Jaa! - esett le. - Akkor most hol voltál? - kérdeztem.
- Az új menedzserünkkel. - mosolygott. - Nagyon jó fej. - dicsérte meg....apát :D. Hah...de ő ezt nem tudja.
- És hogy hívják? - kérdeztem.
- Gery Scott. Ő is Scott, mint te. - vigyorgott rám.
- Igen, úgy tűnik. - viszonoztam mosolyát. Eközben elindultunk. Sétáltunk egy darabig, közben beszélgettünk.
- Taxi!! - kiáltotta hirtelen Louis mire megállt az egyik taxis.
- Mit csinálsz? - kérdeztem értetlenül.
- Hát taxit fogok. - adta a választ értetlenül.
- Jó azt látom. De minek? - kérdeztem tovább.
- Jaa...mert meguntam a sétát. - vigyorgott.
- Pff...lusta. - kezdtem el szekálni.
- Héééj, nem vagyok lusta. - háborodott fel. - Csak meguntam nem elfáradtam. De te meg...te meg.. - próbálkozott én meg csak vigyorogtam rá. - ...hjajj. - hagyta annyiban mire felröhögtem. Beültünk a taxiba és Louis megadott valamilyen címet a sofőrnek aki elindult arra. Vagy is gondolom arra.
- Hová megyünk? - kérdeztem.
- Nem mondom meg. - nyújtottá rám nyelvét.
- Naa...léccii. - kérleltem.
- Nem.
- Ajj, gonosz. - mondtam és az ablak felé fordultam. Éreztem, hogy az ülés besüpped mellettem, de nem fordultam meg.
- Meglepetés. - búgta a fülembe Louis mire kirázott a hideg. Felé fordultam és nagyon közel voltak egymáshoz az arcaink és az ajkaink. Már majdnem megcsókolt amikor hátra szólt a sofőr, hogy megjöttünk. Gyorsan szétrebbentünk és kiszálltunk a kocsi két oldalán. Egy hatalmas házhoz értünk. Megvártam míg Louis kifizeti a taxist és elindultunk a ház felé. Louis nagy lazán benyitott én meg csak követtem.
- Hahó, srácok! Megjöttünk. - kiabálta el magát Louis. Halk dobogást hallottam a lépcső felől mire 4 eszméletlen helyes pasival találtam szembe magam. A szőke különösen helyes volt. Útisten...hisz ők a One Direction többi tagjai. Niall, Liam, Harry és Zack. - Emma, ők itt Niall,Liam, Harry és Zayn. - mutatta be őket. Jaa hoppá, akkor Zayn. Még jó, hogy nem mondtam ki hangosan, hogy Zack xd. - Srácok, ő itt Emma. - mutatott be a fiúknak.
- Szia Emma. - mondták egyszerre. Huhh..érdekes.
- Sziasztok. - fogtam velük egyenként kezet. Niall észrevétlenül megsimította kézfogásközben a kezemet, de nem reagáltam rá, csak elkönyveltem magamban, hogy ez elég furcsa volt. - Na akkor mit csináljunk? - néztem körbe.
- Mit szeretnél? - kérdezték totál egyszerre. Jézusom...ők ezt gyakorolják? oO
- Öö...izé..először is.. - kezdtem. - Ti ezt gyakoroljátok? kérdeztem.
- Mit? - kérdezték, szintén egyszerre. Ááá..
- Hát ezt. - mutattam rájuk.
- Jaa... - mondták EGYSZERRE és EGYSZERRE is nevettek fel.
- Igazából nem gyakoroljuk, csak már ilyen jól ismerjük egymást és szeretjük más agyát szívni ezzel. - mondta Liam mosolyogva. Ezen elröhögtem magam.
- Oké. fejeztem be a röhögést. - Na de most komolyan. Mit csináljunk? - tértem a lényegre.
- Mondjuk mennyünk a kertbe és fürödjünk. - ajánlotta Niall.
- De nekem nincs fürdőruhám. - biggyesztettem le az ajkaimat.
- Tudok adni. - szólalt meg Harry. - A múltkori koncerten egy rajongó nekem adta az övét és azzal indokolta, hogy épp abban fürdött amikor meghallotta az egyik számunka és azóta szeret minket. Hozzád hasonló korú volt, szóval szerintem jó rád. Gyere fel, odaadom. - mondta vigyorogva.
- Rendben, köszönöm. - mondtam és követtem őt fel a szobájába. Körül néztem amíg kutatott a szekrényében. Megtalálta és odaadta.
- Tessék. A fürdőbe bemehetsz átvenni. - nyomta a kezembe majd megmutatta merre van az említett helység. Mielőtt bementem Harry-hez fordultam.
- Harry!
- Tessék? - fordult felém kedvesen.
- Hogy fogunk fürödni? - kérdeztem mire elég értetlen fejet vágott. - Úgy értem, most március van. Nincs a fürdéshez egy kicsit hideg? - kérdeztem ,mire kicsit felnevetett.
- A medencének az udvaron van, de egy magas, ilyen fura anyagból készült valami van felette, ami megvédi az esőtől, hótól és egyebektől így meleg van ott bent. Mint amikkel a fedetlen uszodák vannak lefedve az ilyen időkben.
- Jaaa, értem. Köszi. - mosolyogtam rá kedvesen ezután ő is elment öltözni. Tudtam mire gondol, láttam már olyat, mert voltam már párszor Becca téli edzésein. Becsuktam az ajtót, majd gondosan be is zártam azt. Mire lementem a fiúk már pancsoltak. Illetve csak Niall és Zayn. Közelebb mentem a medencéhez mire mind engem kezdtek nézni. Illetve az egész testemet.
- Most mi az? - kérdeztem értetlenül. Jaa hát mi lenne...csak egyszerűen fiúk.
- Semmi. - mondták egyszerre (-.-") és elfordultak. Csak Harry nézett még, majd megszólalt.
- Úgy látszik jó lett a méret. - villantotta fogait. - És még jól is áll. - kacsintott.
- Haha, köszi. - viszonoztam mosolyát.
- Tényleg jól áll ez a bikini. - hallottam meg hátam mögül Louis hangját.
- Köszi. - fordultam felé és köszöntem meg neki is. Louis hirtelen felkapott és velem együtt beugrott a medencébe.
- Hülyee... - ütöttem a vállába nevetve. Elúsztam a medence széléhez ahol Niall volt.
- Igaza van Harry-nek, tényleg jó áll. - utalt a bikinire. Ezek szerint nem hallotta mikor Louis is megdicsért. Na mind1, ez nem lényeg
- Köszi. - mosolyogtam a szemébe nézve. De gyönyörű szemei vannak. *-*
- Neked meg jól áll ez a gyönyörű szép kék szem. - mondtam elkábulva, mire ő felnevetett. - Jajj, izé...- hebegtem zavartan.
- Ne aggódj, ezt bóknak veszem. - villantott egy mosolyt rám.
- Jó. De amúgy tényleg szépek a szemeid. - állapítottam meg végelegesen. Még hülyéskedtünk pár órát a medencében így hatan és jobban megismertem a fiúkat. Kiderült, Niall-ről, hogy tud spanyolul, gitározik már több éve és van egy bátyja, Greg. Liam-ről, hogy Dani-vel már 2 éve járnak, ős is gitározik már egy ideje és neki 2 nővére van, Ruth és Nicola. Harry-ről, hogy igazi nőcsábász, már egész kis kora óta érdekli a zene világa és, hogy van egy nővére, Gemma. Ilyen 7 körül kijöttünk, majd felmentünk a szobáinkba (én speciel a fürdőbe) és felöltöztünk mind. Már egy csomó ideje bent voltam, mert a hajam nem akart megszáradni amikor valaki kopogott.
- Tessék? - szóltam ki.
- Niall vagyok és szükségem lenne a fürdőre gyorsan ugyan is csak ott van klotyó. - mondta kissé nyöszörögve.
- Ohh értem. Gyere be. - mondtam és ő erre benyitott. Mindjárt kimegyek csak...- nem tudtam befejezni, mert amint hátrafordultam megláttam Niall...Niall..szóval Niall-t és gyorsan visszafordultam. - Niall mi fenét csinálsz?? - kérdeztem.
Hallottam, hogy lehúzza a WC-t.
- Kezet mosok. - vigyorgott rám.
- De az előbb...miért nem vártad meg míg kimegyek? - kérdeztem zavartan.
- Bocs, de már nagyon kellett. - vonta meg vállát. Na kösz...meglettem volna anélkül is ha nem látom meg a...na mind1. Hagytam a hajamat a fenébe és úgy ahogy vagyok lementem a fiúkhoz akik a TV-t bámulták.
- Fiúk én éhes vagyok. Ti nem? - néztem rájuk.
- De. - bólintottak egyszerre.
- Rendeljünk pizzát? - kérdezte Louis.
- Nekem jöhet. - egyeztem bele.
- Nekünk is. - szólt Harry a többiek nevében is. Louis rendelt 2 négysajtosat és 1 gyros-osat. Az utóbbit Zayn-nek és nekem rendelte a 2 előbbit meg a többieknek és magának. Persze végül össze-vissza ettünk mind 2-ből. Én összesen hármat ettem a fiúk 4-et kivéve Niall, mert ő 5 és felet. Jézus hogy tud ennyit enni? Na mind1. Kaja után Harry kitalálta, hogy üvegezzünk. Először nem akartam bele menni, de végül rávettek így 5-en. Leültünk egy körbe. Baloldalamra Louis, jobboldalamra meg Liam ült, Liam mellett Zayn, mellette (vagy is szembe velem) Harry, ő mellette meg Niall. Harry pörgetett mivel ő találta ki, hogy játszunk. Éééés...igen! Nem nálam állt meg, hanem Zayn-nél.
- Nos Zayn. kezdte Harry. - Fele.. - nem tudta befejezni, mert Zayn rögtön rávágta, hogy felel. - Rendben, akkor...mit gondoltál amikor először megláttad Emmát? - tette fel a kérdést és közben rám mutatott.
- Szép, kedves, aranyos és szimpatikus. - vigyorgott rám Zayn. Eltátogtam neki, hogy "Köszönöm." és ő forgatott. Nálam állt meg. A francba. - Emma, felelsz vagy mersz?
- Merek. - adtam a magabiztos választ. A fiúk erre csak "húú-ztak" egyet.
- Oké. Remélem tudod, hogy mi lesz ha nem csinálod meg amit mondok. - bólintottam. - Nos akkor puszild meg...Niall-t. - adta ki a feladatomat.
- Ez könnyű. - Niall felé hajoltam és már majdnem megpusziltam az arcát amikor Zayn ismét megszólalt.
- Ácsi, ácsi! Nem az arcát...hanem a száját. - erre a kijelentésre mindenki engem nézett. Én Louis-ra néztem aki aprót bólintva a tudtomra adta, hogy megcsinálhatom.
- Oké. - mondtam és szájon pusziltam Niall-t. Talán kicsit tovább tartott mint terveztem, de Niall nem igazán bánta. - Úristen, mit csinálok?! Hülye vagy Emma, hülye vagy! - szidtam magam. És ezt Louis mind látta, hjaaaaj. Na mind1, én pörgettem. Liam-nél állt meg az üveg.
- Felelek. - jelentette ki, mielőtt még megszólalhattam volna.
- Mit gondoltál Danielle-ről mikor először megláttad? - kérdeztem mosolyogva.
- Háát...csinos, gyönyörű, szimpatikus, kedves, aranyos és még sorolhatnám. - vigyorgott rám. Bólintottam és ő pörgetett. Louis-nál állt meg. - Felelsz vagy mersz, Louis? - tette fel a kérdést neki.
- Hmm... - rám nézett, majd megadta a választ. - Merek.
- Jó akkor csókold meg Emmát. - mondta mire Louis egyből felém fordult és lesmárolt. Nem volt durva, inkább gyengéd. Ez nagyon tetszett. Már egy ideje csókolóztunk amikor Harry megszólalt.
- Héj-héj srácok, ezt ne itt. - nevetett, mire elszakadtunk egymástól. Még játszottunk egy darabig és fél 9 körül elköszöntem a srácoktól.
- Nagyon jól éreztem magam veletek. Remélem máskor is töltjük még együtt a délutánt. - kacsintottam rájuk majd mindenkinek egy-egy puszit nyomva az arcára kifelé indultam Louis-val, mert ő visz haza. Megérkeztünk és ő udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, majd kiszálltam. Elkísért az ajtónkig.
- Hát..én tényleg nagyon jól éreztem magamat veletek. - mosolyogtam rá.
- Mi is jól éreztük magunkat veled. Ezt a fiúk nevében is mondom, mert tudom, hogy így van. - viszonozta mosolyomat. - Nem gyakran járnak hozzánk lányok. És igazából mások se. - váltott át komolyra az arca. Látva az értetlen fejemet csak megrázta a fejét és ezt mondta. - Nem lényeg, majd egyszer elmondom. - erre csak bólintottam.
- Akkor szia. - mondtam és adtam volna a puszit az arcára, de máshová sikerült. A szájára adtam, ugyanis direkt odafordult. A pusziból csókolózás lett, nem tudtam neki ellenállni. Már jó ideje tartó csókunknak a levegő hiány vetett végett. - Azt hiszem most már bemegyek. - mondtam, majd még egyszer utoljára megcsókoltam. Aztán még egyszer...majd még egyszer. :) Már épp beakartam nyitni a házba amikor Louis megfogta a karomat és maga felé fordítva a szemembe nézve megszólalt.
- Emma. Én már nem bírok várni. Meg kell kérdeznem. - kezdte, majd folytatta. - Lennél a barátnőm? - Elkerekedtek a szemeim. Egy ideig elgondolkodtam ezen, majd a szemébe néztem és válaszul hosszasan megcsókoltam. Viszonozta. Karjaimat a nyaka köré fontam, ő az övéit meg a derekam köré. Éreztem, hogy bele mosolyog csókunkba és erre én is elmosolyodtam. Annyira boldog voltam. Ismét a levegő hiány szakította meg csókunkat.
- Azt akarom, hogy ez a pillanat örökké tartson. - mondtam csillogó szemeibe nézve.
- Én is. - mondta és adott egy utolsó (tényleg utolsó ;D) csókot, majd beült a kocsijába és elhajtott. Levakarhatatlan vigyorral léptem be a házba és halkan levéve a bakancsomat felfelé indultam. Nem volt kedvem fürödni ezért csak gyorsan átvettem a pizsim és befeküdtem az ágyamba. Nem tudtam elaludni, nem voltam álmos. A történteken gondolkodtam. Istenem ez annyira hihetetlen. Egy hete még csak azt gondoltam "aha, persze, a legvadabb álmaimban sem történhetne ez meg". Most meg. Louis Tomlinson barátnője vagyok. Istenem de jó ezt kimondani. Még egy darabig elvoltam így ezekkel a gondolatokkal, majd valamikor elaludtam.
2013. aug. 11.
Változás
Sziasztok! :)) Amint azt észre vettétek/veszitek majd változás történt a blogban. Megváltozott a főszereplőnőnk neve Lola Scott-ról Emma Scott-ra. Ennek oka: túl egoistásnak találták páran a főszereplőnő nevét és ezen elgondolkodva arra jutottam, hogy tökre igazuk van. Erre elkezdtem gondolkodni egy új néven és megakartam változtatni a vezetéknevet is, de úgy döntöttem inkább nem. Remélem ez nem befolyásol titeket. Lola. :))
2013. aug. 10.
Szavazás 2
Sziasztok! :) Kiraktam egy újabb közvélemény kutatást. Kérlek szavazzatok jó sokan (ne csak Benke Kitti :)), hogy megtudjam mennyire tetszik nektek az új fejléc és cím. Előre is köszönöm, ha szavaztok, Lola. :))
U.i.: Ha esetleg nem értitek, hogy miért az a címe a blognak ami, a magyarázatot megtaláljátok az előző rész előírásában (vagy mijében xd).
U.i.: Ha esetleg nem értitek, hogy miért az a címe a blognak ami, a magyarázatot megtaláljátok az előző rész előírásában (vagy mijében xd).
2013. aug. 9.
7. Rész
Sziasztok! :)) Végre itt az új rész, sajnálom, hogy sokára hoztam, de a szobámat festettük. Amint látjátok új lett a fejléc és a blog címe is. Erről szeretnék bővebb információt megadni: nem tudok a blognak jó címet adni, mert még én sem tudom, hogy folytatódik vagy, hogy mi lesz a vége ezért úgy gondolom, hogy miután befejezem a blogot azután adok neki címet, mert akkor tudni fogom miről szól, és szerintem ez így értelmes. Remélem azért nem gondoljátok, hogy a blog rosszabb lesz vagy ilyesmi, mert erről szó sincs. Megmarad a stílus és a részek hossza is. Vagyis a részek hosszával kapcsoltban: nem mindig lesz hasomló, mert ez a rész pl. hosszabb lesz mint a többi általánosságban véve. Viszont még dátumokat fogok írni a blog elejére (ami már most látható lesz), mert belekavarodok a napokba (évszámot nem fogok írni). Ez igazából azt jelenti, hogy minden rész egy nap lesz, felkeléstől lefekvésig fognak tartani. És valószínű, hogy több szemszögből fognak íródni. A szavazásról csak annyit, hogy elég rosszul esett amiért csak egy ember szavazott. Azt hiszem ennyi mondandóm volt, jó olvasást! Lola :)
/március 28., csütörtök/
Emma szemszöge:
Reggel 7-kor keltem, így volt időm elkészülni mielőtt suliba indulok. Szokás szerint arcot mostam aztán lementem kajálni. Most csak egy kis gabonapelyhet ettem. Felmentem és felvettem a barna, hosszú csőgatyám, egy fehér spagetti pántos toppot arra pedig a piros-sárga kockás ingemet. Fogat mostam majd felkapva táskámat leballagtam. Egy félliteres üvegbe töltöttem vizet és elraktam a táskámba a könyvek mellé. Kaját nem csináltam magamnak, inkább vittem valamennyi pénzt, gondolván majd veszek valamit ha éhes leszek. Anyu épp most kelt fel ahogy elraktam a vizemet.
- Szia kicsim! - mosolygott halványan, hiszen még "kómás" volt.
- Jó reggelt! - mosolyogtam. - Már mindent megcsináltam el is pakoltam úgy hogy szerintem indulok a suliba. - mondtam.
- Hát jól van. Remélem jó lesz az első napod. - mondta kedvesen.
- Igen, én is. - nevettem. - Na szia! - köszöntem el és adtam neki egy puszit.
- Szia. - adott ő is nekem egyet. :)) Mivel tegnap buszozás közben megfigyeltem az utat tudtam merre kell menni ahhoz, hogy a sulihoz jussak, így oda értem 15 perc alatt és az óra 7.50-et mutatott. Király vagyok! :D Felmentem a termembe és nagy zajra léptem be. Vagy 20-25 ember volt az osztályban össze-vissza, hol csoportokba verődve, hol egyedül ülve az egyik padnál. A megjelenésemre mindenki elhallgatott és engem figyelt.
- Sziasztok! - köszöntem félve. Egy kedves arcú lány lépett oda hozzám.
- Szia, te vagy Emma igaz? - nézett rám kedvesen.
- Igen, én volnék. - mondtam. - Téged hogy hívnak? - kérdeztem udvariasan.
- Stella vagyok. - nyújtotta oda nekem a jobb kezét. Megráztam. - Gyere,mellettem fogsz ülni. - mutatott az egyik kétszemélyes pad irányába. Pontosan a középső sor leghátsójára. Ez nem is rossz hely, jól lehet puskázni O:). Elvezetett a padig, majd miközben lepakoltam engem fürkészve kérdezősködött.
- Honnan is jöttél pontosan? Budapestről? - érdeklődött kedvesen. Azta milyen furán mondta, hogy "Budapest". Na mind1. Bólintottam. Érdekes. Azt hittem teljesen más lesz ez az osztály. És ez nem rosszul értendő. Becsengetésig beszélgettem Stella-val és megtudtam, hogy ő is a közelben lakik. Meg, hogy van egy kishúga aki 6 éves és jövőre megy elsőbe. És elárulta, hogy kiről mit kell tudni. Szóval. A 2 legmenőbb srác a suliban a mi osztályunkba jár, hiába, hogy alsóbb évesek, már 9. óta "övék a suli". Amúgy a nevük Dan (Daniel) és Endie (Endrew). A legmenőbb lányok is a mi osztályunkba járnak és ők is 9. óta "uralkodnak". Ők hárman vannak, név szerint: Frances, Violet és Jane. Nem kérdés kik a "fő fők", hisz Dan és Frances együtt járnak 10. óta. Endie-nek most nincs barátnője, de amúgy meg Jane volt, csak Jane dobta őt miután állítólag egy másik lánnyal smárolgatott egy buliban. Mondhatom szép. Na mind1. Az első óra Matek volt, de bejött az ofő és bemutatott engem. Pontosabban megkért, hogy meséljek kicsit magamról. Elmondtam egy-két dolgot aztán az ofő elment és kezdődhetett a matek. Állítólag megmentettem az osztályt, mert ma doga lett volna de mivel én nem tudtam semmit inkább vettük a számomra új a többiek számára már ismert anyagot. És így ment ez kb minden órán kivéve tesin. Ott megnézték az alapokat nálam, szóval távolt ugrottam, futottam 100 m-t, dobtam gerelyt, ugrottam magasat is és kötelet meg rudat másztam. És mindezek előtt még be is melegítettem szóval nem értem, hogy fértem bele az első órába. Mondjuk siettem és nem tartottam negyedórás pihenőket. csak max. pár perceset. Amúgy a szünetekben Stella-val voltam és mesélt magáról. Mondta, hogy elváltak a szülei 2 évvel ezelőtt, hogy van egy kiskutyája akit Joyo-nak hívnak és, hogy szegényt a kishúga állandóan nyúzza. De persze nem csak ő mesélt, hanem én is. Amúgy a többi osztálytársammal nem igazán beszéltem, ők nem jöttek oda hozzám így én sem mentem. Megkérdeztem Stella-t, hogy kit hogy hívnak és ennyi. Legalább tudom a nevüket. Utolsó óra után indultam volna haza amikor Stella megállított.
- Merre mész? - mosolygott kedvesen.
- Háát ezt inkább megmutatnám ha nem gond. - mosolyogtam én is. Ő erre bólintott és kimentünk az épületből. Elindultunk a buszmeg felé és ott megállva megmutattam merre mennék. Mondta, hogy ő is arra felé lakik úgy, hogy mehetünk együtt. Egy darabig tényleg együtt mentünk, de aztán neki el kellett kanyarodnia valahol 2-3 utcával arrébb. Ahogy egyedül tartottam hazafelé eszembe jutott Becca. Hogy régen mindig együtt jöttünk. Jaaj annyira hiányzik, ma beszélni fogok vele. Miután haza értem összedobtam egy tejberizst. Megettem aztán a szobámba menve eszembe jutott, hogy találkoznom kéne Louis-val. Felkaptam a telefonom és tárcsáztam. A 4.-5. csöngésre felvette.
- Haló? - szólt bele.
- Szia Louis, Emma vagyok. - mondtam.
- Ó, Heló. - köszönt meglepve.
- Csak azért hívlak, mert szerintem beszélnünk kéne.
- Igen, szerintem is. Ma ráérsz?
- Igen, ráérek. Hol és mikor találkozzunk?
- Mondjuk annál a boltnál fél óra múlva?
- Oké, akkor félóra múlva ott, szia! - köszöntem el.
- Szia. -mondta és letette. Szörnyen szomorú volt a hangja és ezt nagyon rossz volt hallani. Vissza vettem a sulis ruhámat (merthogy mikor haza jöttem jó gyerek módjára átöltöztem). Beállítottam csörögni a telómat 20 perc múlva. Addig is olvasok. Alig kezdtem el olvasni már csörgött is a telefonom. Oké. Ideje indulni. Lementem a konyhába és hagytam egy üzenetet anyuéknak, hogy majd jövök elmentem egy barátommal sétálni. Ami azért annyira nem is nagy hazugság. Na mind1. Kilépve a házból, gondosan bezárva az ajtót, kaput, elindultam. Hamar oda értem, Louis már ott volt.
- Szia! - köszöntem.
- Heló! - köszönt vissza semleges hangon.
- Figyelj, amit mondtál a múltkor... - kezdtem, de nem tudtam befejezni, mert Louis közbe szólt.
- ...hülyeség volt. - mondta hűvösen. Mi??
- Nem ezt akartam mondani. Hanem, hogy igazán szép és őszinte volt, csak én nem vagyok szerelemes beléd. De.... - megint közbe vágott.
- ..de lehetünk barátok? - kérdezte gúnyosan.
- Nem. Ismét mást mondtál, mint akartam. Azt szerettem volna mondani, ha nem vágsz közbe, hogy tetszel nekem. És nekem azért idő kell ahhoz, hogy valakibe beleszeressek. - mondtam. Louis-nak a szemei meglepődöttséget tükröztek. Gondolom másra számított. Egészen másra.
- Hát...nem erre számítottam az biztos. - igazolódott be az előbb gondolt gondolatom. (Na ezt jól megmondtam xd.) - Rendben, akkor holnap elviszlek valahova így több időt együtt töltve. - mondta és végre mosolygott kicsit.
- Oké, holnap úgy is péntek. - vigyorogtam. - De igazából most is ráérek, nincs kikötve, hogy meddig maradhatok kint és ma házit sem kaptam. - füllentettem. Mármint a házis dologban.
- Biztos, hogy nem adtak fel semmit? - kérdezte szemtelenül helyes mosollyal. Ajj...ez nem ér.
- Ajj... - kezdtem. - De adtak. De nem akarom megcsinálni. - háborodtam fel. - Ez még csak az első napom volt. Gonosz tanárok... - szitkozódtam.
- Em, holnap is jó lesz. Holnap tényleg péntek és akkor hagyhatod a tanulni valót szombatra és vasárnapra is. Oké? - kérdezte mosolyogva. Hű...a becenevemen szólított. :3 *-*
- Hjajj, oké - adtam meg magam.
- Na gyere, haza viszlek. - Ezek szerint kocsival jött. Elmentünk a járgányig, majd Louis udvariasan kinyitotta nekem az ajtót. Megkerülte az autót és beült a volán mögé. Az út csendesen telt, nem nagyon tudtunk mit mondani egymásnak. A házunk elé érve már szálltam volna ki mikor Louis megfogta a karomat mire kérdőn néztem rá. Visszaültem eredeti helyemre, ugyanis már majdnem félig kint voltam a kocsiból. Nem mondott semmit csak közelebb hajolt és adott egy puszit az arcomra. Erre kicsit elcsodálkoztam, de aztán én is közelebb hajolva adtam neki egyet. Kiszálltam a kocsiból és megvártam míg elhajtott. Ezután bementem a házba ahol anyuékat láttam meg a nappaliban.
- Sziasztok. - köszöntöttem őket.
- Szia. - felelték egyszerre. Nem is néztek rám. E-jel szerint valami érdekes mehet a TV-ben. Lehuppanva közéjük a kanapéra én is elkezdtem bámulni a TV-t. És akkor megértettem, hogy miért nézik annyira. Legalábbis félig megértettem.
- Kicsim. Ők itt az a banda amit apád fog menedzserelni. Miattuk költöztünk ide, Londonba. - közölte anyu. Én erre elkerekedt szemmel ránéztem, majd miután felfogtam, hogy mit mondott apu nyakába ugrottam. Mivel ezt nem tudta mire vélni rákérdezett.
- Megtudhatom, hogy ezt miért csináltad? - kérdezte.
- Öm...csak úgy. Felmegyek a szobámba, tanulnom kell. - mondtam zavartan, majd felsietve a lépcsőn becsuktam magam mögött az ajtómat és háttal annak lecsúsztam a földig és csak vigyorogtam, mert tudtam, hogy ezentúl sokat fogok találkozni Louis-val. Tudtam, hogy közelebb fogunk egymáshoz kerülni és ez boldogsággal töltött el. Nem tudom meddig ülhettem ott, mikor kopogást hallottam. Gyorsan felállva az ágyamhoz siettem és kivettem a táskámból az egyik füzetem majd az ágyra ülve szétnyitottam.
- Szabad! - szóltam ki. Anyu jött be mosolyogva. Sejtettem.
- Na és én megtudhatom, hogy miért ugrottál apád nyakába? - kezdte mindenféle bevezetés nélkül, de végül is tudtam, hogy ezt akarja majd kideríteni.
- Háát...az attól függ.
- Mitől?
- Mit kapok a titkos információért? - És kész. Anyu elnevette magát.
- Hmm... - töprengett. - Egy tábla milka? - alkudozott.
- Oké! - vágtam rá. - Szóval. - kezdtem. - Emlékszel amikor elhívott egy fiú randizni?
- Igen, emlékszek. Nem tudtál mit felvenni. - nosztalgiázott. Hmm..:))
- Igen, akkor. Nos. A fiú aki elhívott a banda egyik tagja. Bővebb információért kérem dobjon a lánya szájába pár sor milka csokit. - mondtam és anyu hangos nevetésben tört ki. És komolyan gondolta. Lement a tábla csokiért és felbontva hozta be a szobámba, természetesen hiány mentesen. Letört 2 sort majd a kezembe nyomta. Hmm.. - Mit szeretnél még tudni? - érdeklődtem a csokit eszegetve.
- Hogy hogy mit? Hát hogy melyikük hívott el a randira. - mondta hitetlenül.
- Sajnálom, de ezt meglepetésnek szánom majd mikor meghívom magunkhoz. - mondtam gonoszul. Haha..és még csokit kaptam. Hát nem vagyok állati genyó? :D
- Te kis gonosz! Kérem vissza a csokit. - mondta mire gyorsan bekaptam az uccsó 2 kockát mielőtt még elvehette volna. Anyu erre csak mosolyogva megrázta a fejét és kiment a szobámból...kezében a csokival :((. Miután kiment belevetettem magam a tanulásba. 7-re mindent megtanultam ezért lementem kajálni. Már untam kicsit a melegszenyát ezért inkább ettem 2 baracklekváros kenyeret és ittam hozzá tejet. Fél 8-ra megkajáltam. Felmentem, letusoltam, fogat mostam, majd miután felvettem a pizsit befeküdtem az ágyamba és benyomtam a laptopomat. Felmentem fészre és szerencsémre fent volt Becca is. Ráírtam és beszélgettünk egy csomó ideig. Én elmondtam, hogy milyen a suli meg minden (és ebbe beletartozik a Louis-s dolog is), ő meg elmondta, hogy tök szar otthon egydül, nem tud mit csinálni nélkülem, meg hogy leginkább a szabadidejében edz. még beszéltünk egy darabig majd mivel álmosak voltunk elköszöntünk egymástól. Kinyomtam a gépet és az éjjeli lámpám fényében olvastam az Egy különc srác felgyezéseit álmosságig. Amikor már úgy éreztem, hogy mindjárt leragad a szemem a könyvjelzőt a könyvbe téve becsuktam azt és az ablakba rakva lekapcsoltam a lámpát, majd álomra hajtottam a fejem.
/március 28., csütörtök/
Emma szemszöge:
Reggel 7-kor keltem, így volt időm elkészülni mielőtt suliba indulok. Szokás szerint arcot mostam aztán lementem kajálni. Most csak egy kis gabonapelyhet ettem. Felmentem és felvettem a barna, hosszú csőgatyám, egy fehér spagetti pántos toppot arra pedig a piros-sárga kockás ingemet. Fogat mostam majd felkapva táskámat leballagtam. Egy félliteres üvegbe töltöttem vizet és elraktam a táskámba a könyvek mellé. Kaját nem csináltam magamnak, inkább vittem valamennyi pénzt, gondolván majd veszek valamit ha éhes leszek. Anyu épp most kelt fel ahogy elraktam a vizemet.
- Szia kicsim! - mosolygott halványan, hiszen még "kómás" volt.
- Jó reggelt! - mosolyogtam. - Már mindent megcsináltam el is pakoltam úgy hogy szerintem indulok a suliba. - mondtam.
- Hát jól van. Remélem jó lesz az első napod. - mondta kedvesen.
- Igen, én is. - nevettem. - Na szia! - köszöntem el és adtam neki egy puszit.
- Szia. - adott ő is nekem egyet. :)) Mivel tegnap buszozás közben megfigyeltem az utat tudtam merre kell menni ahhoz, hogy a sulihoz jussak, így oda értem 15 perc alatt és az óra 7.50-et mutatott. Király vagyok! :D Felmentem a termembe és nagy zajra léptem be. Vagy 20-25 ember volt az osztályban össze-vissza, hol csoportokba verődve, hol egyedül ülve az egyik padnál. A megjelenésemre mindenki elhallgatott és engem figyelt.
- Sziasztok! - köszöntem félve. Egy kedves arcú lány lépett oda hozzám.
- Szia, te vagy Emma igaz? - nézett rám kedvesen.
- Igen, én volnék. - mondtam. - Téged hogy hívnak? - kérdeztem udvariasan.
- Stella vagyok. - nyújtotta oda nekem a jobb kezét. Megráztam. - Gyere,mellettem fogsz ülni. - mutatott az egyik kétszemélyes pad irányába. Pontosan a középső sor leghátsójára. Ez nem is rossz hely, jól lehet puskázni O:). Elvezetett a padig, majd miközben lepakoltam engem fürkészve kérdezősködött.
- Honnan is jöttél pontosan? Budapestről? - érdeklődött kedvesen. Azta milyen furán mondta, hogy "Budapest". Na mind1. Bólintottam. Érdekes. Azt hittem teljesen más lesz ez az osztály. És ez nem rosszul értendő. Becsengetésig beszélgettem Stella-val és megtudtam, hogy ő is a közelben lakik. Meg, hogy van egy kishúga aki 6 éves és jövőre megy elsőbe. És elárulta, hogy kiről mit kell tudni. Szóval. A 2 legmenőbb srác a suliban a mi osztályunkba jár, hiába, hogy alsóbb évesek, már 9. óta "övék a suli". Amúgy a nevük Dan (Daniel) és Endie (Endrew). A legmenőbb lányok is a mi osztályunkba járnak és ők is 9. óta "uralkodnak". Ők hárman vannak, név szerint: Frances, Violet és Jane. Nem kérdés kik a "fő fők", hisz Dan és Frances együtt járnak 10. óta. Endie-nek most nincs barátnője, de amúgy meg Jane volt, csak Jane dobta őt miután állítólag egy másik lánnyal smárolgatott egy buliban. Mondhatom szép. Na mind1. Az első óra Matek volt, de bejött az ofő és bemutatott engem. Pontosabban megkért, hogy meséljek kicsit magamról. Elmondtam egy-két dolgot aztán az ofő elment és kezdődhetett a matek. Állítólag megmentettem az osztályt, mert ma doga lett volna de mivel én nem tudtam semmit inkább vettük a számomra új a többiek számára már ismert anyagot. És így ment ez kb minden órán kivéve tesin. Ott megnézték az alapokat nálam, szóval távolt ugrottam, futottam 100 m-t, dobtam gerelyt, ugrottam magasat is és kötelet meg rudat másztam. És mindezek előtt még be is melegítettem szóval nem értem, hogy fértem bele az első órába. Mondjuk siettem és nem tartottam negyedórás pihenőket. csak max. pár perceset. Amúgy a szünetekben Stella-val voltam és mesélt magáról. Mondta, hogy elváltak a szülei 2 évvel ezelőtt, hogy van egy kiskutyája akit Joyo-nak hívnak és, hogy szegényt a kishúga állandóan nyúzza. De persze nem csak ő mesélt, hanem én is. Amúgy a többi osztálytársammal nem igazán beszéltem, ők nem jöttek oda hozzám így én sem mentem. Megkérdeztem Stella-t, hogy kit hogy hívnak és ennyi. Legalább tudom a nevüket. Utolsó óra után indultam volna haza amikor Stella megállított.
- Merre mész? - mosolygott kedvesen.
- Háát ezt inkább megmutatnám ha nem gond. - mosolyogtam én is. Ő erre bólintott és kimentünk az épületből. Elindultunk a buszmeg felé és ott megállva megmutattam merre mennék. Mondta, hogy ő is arra felé lakik úgy, hogy mehetünk együtt. Egy darabig tényleg együtt mentünk, de aztán neki el kellett kanyarodnia valahol 2-3 utcával arrébb. Ahogy egyedül tartottam hazafelé eszembe jutott Becca. Hogy régen mindig együtt jöttünk. Jaaj annyira hiányzik, ma beszélni fogok vele. Miután haza értem összedobtam egy tejberizst. Megettem aztán a szobámba menve eszembe jutott, hogy találkoznom kéne Louis-val. Felkaptam a telefonom és tárcsáztam. A 4.-5. csöngésre felvette.
- Haló? - szólt bele.
- Szia Louis, Emma vagyok. - mondtam.
- Ó, Heló. - köszönt meglepve.
- Csak azért hívlak, mert szerintem beszélnünk kéne.
- Igen, szerintem is. Ma ráérsz?
- Igen, ráérek. Hol és mikor találkozzunk?
- Mondjuk annál a boltnál fél óra múlva?
- Oké, akkor félóra múlva ott, szia! - köszöntem el.
- Szia. -mondta és letette. Szörnyen szomorú volt a hangja és ezt nagyon rossz volt hallani. Vissza vettem a sulis ruhámat (merthogy mikor haza jöttem jó gyerek módjára átöltöztem). Beállítottam csörögni a telómat 20 perc múlva. Addig is olvasok. Alig kezdtem el olvasni már csörgött is a telefonom. Oké. Ideje indulni. Lementem a konyhába és hagytam egy üzenetet anyuéknak, hogy majd jövök elmentem egy barátommal sétálni. Ami azért annyira nem is nagy hazugság. Na mind1. Kilépve a házból, gondosan bezárva az ajtót, kaput, elindultam. Hamar oda értem, Louis már ott volt.
- Szia! - köszöntem.
- Heló! - köszönt vissza semleges hangon.
- Figyelj, amit mondtál a múltkor... - kezdtem, de nem tudtam befejezni, mert Louis közbe szólt.
- ...hülyeség volt. - mondta hűvösen. Mi??
- Nem ezt akartam mondani. Hanem, hogy igazán szép és őszinte volt, csak én nem vagyok szerelemes beléd. De.... - megint közbe vágott.
- ..de lehetünk barátok? - kérdezte gúnyosan.
- Nem. Ismét mást mondtál, mint akartam. Azt szerettem volna mondani, ha nem vágsz közbe, hogy tetszel nekem. És nekem azért idő kell ahhoz, hogy valakibe beleszeressek. - mondtam. Louis-nak a szemei meglepődöttséget tükröztek. Gondolom másra számított. Egészen másra.
- Hát...nem erre számítottam az biztos. - igazolódott be az előbb gondolt gondolatom. (Na ezt jól megmondtam xd.) - Rendben, akkor holnap elviszlek valahova így több időt együtt töltve. - mondta és végre mosolygott kicsit.
- Oké, holnap úgy is péntek. - vigyorogtam. - De igazából most is ráérek, nincs kikötve, hogy meddig maradhatok kint és ma házit sem kaptam. - füllentettem. Mármint a házis dologban.
- Biztos, hogy nem adtak fel semmit? - kérdezte szemtelenül helyes mosollyal. Ajj...ez nem ér.
- Ajj... - kezdtem. - De adtak. De nem akarom megcsinálni. - háborodtam fel. - Ez még csak az első napom volt. Gonosz tanárok... - szitkozódtam.
- Em, holnap is jó lesz. Holnap tényleg péntek és akkor hagyhatod a tanulni valót szombatra és vasárnapra is. Oké? - kérdezte mosolyogva. Hű...a becenevemen szólított. :3 *-*
- Hjajj, oké - adtam meg magam.
- Na gyere, haza viszlek. - Ezek szerint kocsival jött. Elmentünk a járgányig, majd Louis udvariasan kinyitotta nekem az ajtót. Megkerülte az autót és beült a volán mögé. Az út csendesen telt, nem nagyon tudtunk mit mondani egymásnak. A házunk elé érve már szálltam volna ki mikor Louis megfogta a karomat mire kérdőn néztem rá. Visszaültem eredeti helyemre, ugyanis már majdnem félig kint voltam a kocsiból. Nem mondott semmit csak közelebb hajolt és adott egy puszit az arcomra. Erre kicsit elcsodálkoztam, de aztán én is közelebb hajolva adtam neki egyet. Kiszálltam a kocsiból és megvártam míg elhajtott. Ezután bementem a házba ahol anyuékat láttam meg a nappaliban.
- Sziasztok. - köszöntöttem őket.
- Szia. - felelték egyszerre. Nem is néztek rám. E-jel szerint valami érdekes mehet a TV-ben. Lehuppanva közéjük a kanapéra én is elkezdtem bámulni a TV-t. És akkor megértettem, hogy miért nézik annyira. Legalábbis félig megértettem.
- Kicsim. Ők itt az a banda amit apád fog menedzserelni. Miattuk költöztünk ide, Londonba. - közölte anyu. Én erre elkerekedt szemmel ránéztem, majd miután felfogtam, hogy mit mondott apu nyakába ugrottam. Mivel ezt nem tudta mire vélni rákérdezett.
- Megtudhatom, hogy ezt miért csináltad? - kérdezte.
- Öm...csak úgy. Felmegyek a szobámba, tanulnom kell. - mondtam zavartan, majd felsietve a lépcsőn becsuktam magam mögött az ajtómat és háttal annak lecsúsztam a földig és csak vigyorogtam, mert tudtam, hogy ezentúl sokat fogok találkozni Louis-val. Tudtam, hogy közelebb fogunk egymáshoz kerülni és ez boldogsággal töltött el. Nem tudom meddig ülhettem ott, mikor kopogást hallottam. Gyorsan felállva az ágyamhoz siettem és kivettem a táskámból az egyik füzetem majd az ágyra ülve szétnyitottam.
- Szabad! - szóltam ki. Anyu jött be mosolyogva. Sejtettem.
- Na és én megtudhatom, hogy miért ugrottál apád nyakába? - kezdte mindenféle bevezetés nélkül, de végül is tudtam, hogy ezt akarja majd kideríteni.
- Háát...az attól függ.
- Mitől?
- Mit kapok a titkos információért? - És kész. Anyu elnevette magát.
- Hmm... - töprengett. - Egy tábla milka? - alkudozott.
- Oké! - vágtam rá. - Szóval. - kezdtem. - Emlékszel amikor elhívott egy fiú randizni?
- Igen, emlékszek. Nem tudtál mit felvenni. - nosztalgiázott. Hmm..:))
- Igen, akkor. Nos. A fiú aki elhívott a banda egyik tagja. Bővebb információért kérem dobjon a lánya szájába pár sor milka csokit. - mondtam és anyu hangos nevetésben tört ki. És komolyan gondolta. Lement a tábla csokiért és felbontva hozta be a szobámba, természetesen hiány mentesen. Letört 2 sort majd a kezembe nyomta. Hmm.. - Mit szeretnél még tudni? - érdeklődtem a csokit eszegetve.
- Hogy hogy mit? Hát hogy melyikük hívott el a randira. - mondta hitetlenül.
- Sajnálom, de ezt meglepetésnek szánom majd mikor meghívom magunkhoz. - mondtam gonoszul. Haha..és még csokit kaptam. Hát nem vagyok állati genyó? :D
- Te kis gonosz! Kérem vissza a csokit. - mondta mire gyorsan bekaptam az uccsó 2 kockát mielőtt még elvehette volna. Anyu erre csak mosolyogva megrázta a fejét és kiment a szobámból...kezében a csokival :((. Miután kiment belevetettem magam a tanulásba. 7-re mindent megtanultam ezért lementem kajálni. Már untam kicsit a melegszenyát ezért inkább ettem 2 baracklekváros kenyeret és ittam hozzá tejet. Fél 8-ra megkajáltam. Felmentem, letusoltam, fogat mostam, majd miután felvettem a pizsit befeküdtem az ágyamba és benyomtam a laptopomat. Felmentem fészre és szerencsémre fent volt Becca is. Ráírtam és beszélgettünk egy csomó ideig. Én elmondtam, hogy milyen a suli meg minden (és ebbe beletartozik a Louis-s dolog is), ő meg elmondta, hogy tök szar otthon egydül, nem tud mit csinálni nélkülem, meg hogy leginkább a szabadidejében edz. még beszéltünk egy darabig majd mivel álmosak voltunk elköszöntünk egymástól. Kinyomtam a gépet és az éjjeli lámpám fényében olvastam az Egy különc srác felgyezéseit álmosságig. Amikor már úgy éreztem, hogy mindjárt leragad a szemem a könyvjelzőt a könyvbe téve becsuktam azt és az ablakba rakva lekapcsoltam a lámpát, majd álomra hajtottam a fejem.
2013. aug. 1.
Szavazás
Sziasztok! :) Kiraktam nektek egy kérdést. A bloghoz kéne és nem tudok dönteni a 2 variáció között ezért szavazásra bocsátottam. Szeretném ha sokan szavaznátok. Előre is köszönöm, ha szavaztok, Lola! :)
6. Rész
Halihóó!! :)) Tudom nagyon sokára hoztam meg az új részt, de egyszerűen nem volt időm írni. És sajnos most nem lett túl hosszú, de a következő hosszabb lesz ígérem! A következő nem tudom mikorra várható. Jó olvasást, Lola! :)
Emma szemszöge:
A harmadiknál meg elkerekedtek a szemeim. Ugyanis aki bekövetett az nem más mint Becca. Uram isten...mikor lett ennek twittere? Azt sem tudja mi ez vagy, hogy, hogy kell kezelni xd, :D. Na mind egy, visszakövettem természetesen. Küldtem is neki egy üzit:
"@rebeka_wolf:) hát te drága? mióta van twittered? azt sem tudod mi ez xdd! na mind1...és mi ez a "wolf"? :D amúgy ha leszel facén írj rám, mert mindenféleképpen mondanom kell valamit!! na majd beszélünk, szia, légy jó babám, puszi :*!"
Mivel a neten nem volt több érdekes dolog kikapcsoltam a laptopot. Már 10:02 van. Vagy is még...ajj tök éhes vagyok. Mind egy inkább lemegyek anyuhoz.
- Anyuuu! - nyávogtam.
- Tessék? - nézett rám nagy szemekkel.
- Semmi, csak éhes vagyok. - mondtam most már normál hangerővel.
- Ó. Értem. Hát akkor mit csináljunk ebédre? - kérdezte.
- Mi az ami kész van 5-10 perc alatt? - kérdeztem olyan "mindjárt éhen halok" arccal.
- Háát....semmi. De tésztát lehet kifőzni félóra alatt. - mosolygott.
- És mit tegyek rá?
- Mondjuk ne spagettit, mert az tegnap volt. Tényleg spagetti...van még belőle szerintem, azt csak meg kell melegítened. - jutott hirtelen eszébe. - És az kevesebb mint 5 perc. - vigyorgott majd felállt és benézett a hűtőbe az említett ételt keresve. Megtalálta, kivette és a kezembe nyomta. Vettem elő egy tányért és abba szedtem magamnak, nem is keveset. Na mind egy. Betettem a mikróba 2 percre. Addig amíg melegedett előszedtem a sajtot, a sajtreszelőt meg a sajtreszelőtálat. Mikor letelt 1 perc kinyitottam a mikró ajtaját és megkavartam kicsit a kaját, majd vissza raktam arra az 1 percre. Addig reszeltem sajtot. Kész lett, rá tettem a reszeléket és elkezdtem enni. Miután befejeztem elmostam a tányéromat. Felmentem a szobámba és megnéztem mennyi az idő. 11:00. Hmm...de pontos vagyok. Na jó...most viszont tele vagyok és nagyon unatkozom. Á, megvan! Olvasni fogok. De mit olvassak, jaj? Megyek és keresek anyu "könyvtárában" egy jó kis könyvet. Anyunak annyi könyve van, hogy elfoglal a nappaliban 1 és fél falat és a nappali hatalmas, szóval...van miből válogatni. Nézelődtem, bele-bele olvastam a könyvekbe és végre megtaláltam a megfelelőt. Címe: Egy különc srác feljegyzései. A tartalma alapján nagyon tetszik, ami azt jelenti, hogy hamar elfogom olvasni. :DD Felmentem a könyvvel együtt a szobámba, letelepedtem vele az ágyamra és elkezdtem olvasni. Nagyon belemerülhettem, mert anyu kb berontott a szobámba, hogy öltözzek már mert már 13.10 van. Hú basszus. Gyorsan felkaptam magamra a hosszú farmerom, egy lengős, fehér atlétát és arra egy zöld inget aminek nincsenek gombjai hanem alul megkötős. Ezután gyorsan bepakoltam a kis táskámba a telóm, a fülhallgatóm meg egy csomag rágót. Ez minden ami kell. Legalább is azt hittem.
- Emaa, miért ilyen kis táskát hozol? - vágott elég értetlen fejet anyu.
- Ezt most nem értem. - jelentettem ki tök őszintén. Mi van? oO
- Te bbuta...nagy iskola táska kell...idefogják adni a könyveidet. Az összeset. És szerintem az nem fog beleférni abba a kis kézitáskádba. - mondta végül.
- ÓÓÓ! Értem. - esett végre le. - Akkor előveszem a sulis táskámat. - mondtam.
- Jó de siess, mert 10 percünk van a buszmegállóba érni. - sürgetett. Erre csak bólintottam és sietősen előszedtem a tatyót, átraktam bele azokat amiket eredetileg a kis táskámba tettem. Gyorsan felvettem a kabátomat meg a bakancsomat és már mentünk is a buszmegbe, de kb már csak 8 percünk maradt oda érni. Ééés igen! Sikerült, elértük a buszt anyuval :D. Az út csendesen telt és mindössze 10 perces volt. Ahha. Szóval ha busszal 10 perc akkor (nekem) gyalog 15, max. 20 perc míg a sulihoz érek. Klafa. Amúgy a busz közvetlen a suli előtt állt meg szinte. Vagyis igazából mellette. Na mind1. Anyuval bementünk a suliba és megkerestük a tanárit, közben persze körül néztem. A tanárit pár perc bolyongás után megtaláltuk és mint kiderült az 1. emeleten van, mert amúgy 2 emeletes a suli. Remek...remélem nem a legfelső emelten lesz az osztályom. Bekopogtunk majd bementünk. Egy férfi és 2 nő várt minket. Tippelésem szerint a férfi az igazgató, a szőke, göndör hajú, szemüveges nő az igazgatóhelyettes, a barna, rövid hajú meg az ofőm. Hmm, lássuk jól tippeltem-e.
- Jó napot kívánok! - kezdte anyu. Miután mindenki bemutatkozott helyet foglaltunk. És igen, jól tippeltem. A férfi a diri, a szőke, göndör hajú, szemcsis nő a dirihelyettes, a barna, rövid hajú nő meg az ofőm. Egyedül a dirihelyettes nem szimpi nekem és van egy olyan érzésem, hogy én sem vagyok az neki. Már csak azért is gondolom így, mert úgy néz rám, mint egy bűnözőre. Na mind1. A megbeszélésben amúgy az volt, hogy elmondták az órarendemet, megmondták, hogy hol az osztályom (király, a földszinten van az ebédlő mellett :D), és azt is mondták, hogy az osztály elég őrült, velük van a legtöbb probléma a suliban. Szóval "gazfickók" lesznek az osztálytársaim. Ami amúgy nem is olyan nagy probléma, mert akkor biztos jó fejek és befognak fogadni így március végén. Amúgy az osztályom a 11/b. Kicsit füllentettem, még nem vagyok 18 éves, csak ez évben leszek O:). Nézzétek el nekem :D. A megbeszélés ezen része vonatkozott rám a többi meg olyan felnőtt dolog, szóval ott ültem tök feleslegesen és hallgattam vagy egy más fél órán át az uncsi szövegüket anyuéknak. A megbeszélés után megkaptam a könyveimet, majd anyuval és az ofővel elmentem megnézni a termünket, hogy hol van és, hogy, hogy néz ki. Átlagos, kétszemélyes padok vannak benne, hátul egy szekrény, a tanároknak meg egy jókora nagy asztal. Höh, a mázlisták. Elköszöntünk és indultunk kifelé, majd a buszmegbe. Mindössze 10 percet vártunk a buszra. A 10 perces út ismét csendesen telt. Miután haza értünk rájöttem, hogy a ház és a buszmeg közötti út nem 8 perces hanem 15. Legalábbis egy olyan táskával ami tele van tankönyvekkel. Felmentem a szobámba és a könyveket bepakoltam a fiókokba amiket szabadon hagytam direkt, hogy elférjenek valahol. Azokat a könyveket kint hagytam amik holnapra kellenek. Tehát beraktam a táskámba a matekot, a törit, az angolt és a spanyolt (itt ugyebár nincs olyan, hogy magyar, helyette angol és itt az idegen nyelv nem az angol vagy a német hanem a francia és a spanyol. Én az utóbbit választottam.). Nyugi, nem 4 órám lesz holnap,hanem 6. Ugyanis dupla tesivel zárul a napom, ami tök jó :D. Átöltöztem itthoniba és olvastam tovább az Egy különc srác feljegyzéseit. 7 körül lementem és vacsiztam egy melegszenyát aztán elmentem tusolni, majd pizsibe öltöztem. Ekkor volt 8 óra. 9-ig TV-ztem, aztán amíg el nem álmosodtam teljesen, olvastam.
Emma szemszöge:
A harmadiknál meg elkerekedtek a szemeim. Ugyanis aki bekövetett az nem más mint Becca. Uram isten...mikor lett ennek twittere? Azt sem tudja mi ez vagy, hogy, hogy kell kezelni xd, :D. Na mind egy, visszakövettem természetesen. Küldtem is neki egy üzit:
"@rebeka_wolf:) hát te drága? mióta van twittered? azt sem tudod mi ez xdd! na mind1...és mi ez a "wolf"? :D amúgy ha leszel facén írj rám, mert mindenféleképpen mondanom kell valamit!! na majd beszélünk, szia, légy jó babám, puszi :*!"
Mivel a neten nem volt több érdekes dolog kikapcsoltam a laptopot. Már 10:02 van. Vagy is még...ajj tök éhes vagyok. Mind egy inkább lemegyek anyuhoz.
- Anyuuu! - nyávogtam.
- Tessék? - nézett rám nagy szemekkel.
- Semmi, csak éhes vagyok. - mondtam most már normál hangerővel.
- Ó. Értem. Hát akkor mit csináljunk ebédre? - kérdezte.
- Mi az ami kész van 5-10 perc alatt? - kérdeztem olyan "mindjárt éhen halok" arccal.
- Háát....semmi. De tésztát lehet kifőzni félóra alatt. - mosolygott.
- És mit tegyek rá?
- Mondjuk ne spagettit, mert az tegnap volt. Tényleg spagetti...van még belőle szerintem, azt csak meg kell melegítened. - jutott hirtelen eszébe. - És az kevesebb mint 5 perc. - vigyorgott majd felállt és benézett a hűtőbe az említett ételt keresve. Megtalálta, kivette és a kezembe nyomta. Vettem elő egy tányért és abba szedtem magamnak, nem is keveset. Na mind egy. Betettem a mikróba 2 percre. Addig amíg melegedett előszedtem a sajtot, a sajtreszelőt meg a sajtreszelőtálat. Mikor letelt 1 perc kinyitottam a mikró ajtaját és megkavartam kicsit a kaját, majd vissza raktam arra az 1 percre. Addig reszeltem sajtot. Kész lett, rá tettem a reszeléket és elkezdtem enni. Miután befejeztem elmostam a tányéromat. Felmentem a szobámba és megnéztem mennyi az idő. 11:00. Hmm...de pontos vagyok. Na jó...most viszont tele vagyok és nagyon unatkozom. Á, megvan! Olvasni fogok. De mit olvassak, jaj? Megyek és keresek anyu "könyvtárában" egy jó kis könyvet. Anyunak annyi könyve van, hogy elfoglal a nappaliban 1 és fél falat és a nappali hatalmas, szóval...van miből válogatni. Nézelődtem, bele-bele olvastam a könyvekbe és végre megtaláltam a megfelelőt. Címe: Egy különc srác feljegyzései. A tartalma alapján nagyon tetszik, ami azt jelenti, hogy hamar elfogom olvasni. :DD Felmentem a könyvvel együtt a szobámba, letelepedtem vele az ágyamra és elkezdtem olvasni. Nagyon belemerülhettem, mert anyu kb berontott a szobámba, hogy öltözzek már mert már 13.10 van. Hú basszus. Gyorsan felkaptam magamra a hosszú farmerom, egy lengős, fehér atlétát és arra egy zöld inget aminek nincsenek gombjai hanem alul megkötős. Ezután gyorsan bepakoltam a kis táskámba a telóm, a fülhallgatóm meg egy csomag rágót. Ez minden ami kell. Legalább is azt hittem.
- Emaa, miért ilyen kis táskát hozol? - vágott elég értetlen fejet anyu.
- Ezt most nem értem. - jelentettem ki tök őszintén. Mi van? oO
- Te bbuta...nagy iskola táska kell...idefogják adni a könyveidet. Az összeset. És szerintem az nem fog beleférni abba a kis kézitáskádba. - mondta végül.
- ÓÓÓ! Értem. - esett végre le. - Akkor előveszem a sulis táskámat. - mondtam.
- Jó de siess, mert 10 percünk van a buszmegállóba érni. - sürgetett. Erre csak bólintottam és sietősen előszedtem a tatyót, átraktam bele azokat amiket eredetileg a kis táskámba tettem. Gyorsan felvettem a kabátomat meg a bakancsomat és már mentünk is a buszmegbe, de kb már csak 8 percünk maradt oda érni. Ééés igen! Sikerült, elértük a buszt anyuval :D. Az út csendesen telt és mindössze 10 perces volt. Ahha. Szóval ha busszal 10 perc akkor (nekem) gyalog 15, max. 20 perc míg a sulihoz érek. Klafa. Amúgy a busz közvetlen a suli előtt állt meg szinte. Vagyis igazából mellette. Na mind1. Anyuval bementünk a suliba és megkerestük a tanárit, közben persze körül néztem. A tanárit pár perc bolyongás után megtaláltuk és mint kiderült az 1. emeleten van, mert amúgy 2 emeletes a suli. Remek...remélem nem a legfelső emelten lesz az osztályom. Bekopogtunk majd bementünk. Egy férfi és 2 nő várt minket. Tippelésem szerint a férfi az igazgató, a szőke, göndör hajú, szemüveges nő az igazgatóhelyettes, a barna, rövid hajú meg az ofőm. Hmm, lássuk jól tippeltem-e.
- Jó napot kívánok! - kezdte anyu. Miután mindenki bemutatkozott helyet foglaltunk. És igen, jól tippeltem. A férfi a diri, a szőke, göndör hajú, szemcsis nő a dirihelyettes, a barna, rövid hajú nő meg az ofőm. Egyedül a dirihelyettes nem szimpi nekem és van egy olyan érzésem, hogy én sem vagyok az neki. Már csak azért is gondolom így, mert úgy néz rám, mint egy bűnözőre. Na mind1. A megbeszélésben amúgy az volt, hogy elmondták az órarendemet, megmondták, hogy hol az osztályom (király, a földszinten van az ebédlő mellett :D), és azt is mondták, hogy az osztály elég őrült, velük van a legtöbb probléma a suliban. Szóval "gazfickók" lesznek az osztálytársaim. Ami amúgy nem is olyan nagy probléma, mert akkor biztos jó fejek és befognak fogadni így március végén. Amúgy az osztályom a 11/b. Kicsit füllentettem, még nem vagyok 18 éves, csak ez évben leszek O:). Nézzétek el nekem :D. A megbeszélés ezen része vonatkozott rám a többi meg olyan felnőtt dolog, szóval ott ültem tök feleslegesen és hallgattam vagy egy más fél órán át az uncsi szövegüket anyuéknak. A megbeszélés után megkaptam a könyveimet, majd anyuval és az ofővel elmentem megnézni a termünket, hogy hol van és, hogy, hogy néz ki. Átlagos, kétszemélyes padok vannak benne, hátul egy szekrény, a tanároknak meg egy jókora nagy asztal. Höh, a mázlisták. Elköszöntünk és indultunk kifelé, majd a buszmegbe. Mindössze 10 percet vártunk a buszra. A 10 perces út ismét csendesen telt. Miután haza értünk rájöttem, hogy a ház és a buszmeg közötti út nem 8 perces hanem 15. Legalábbis egy olyan táskával ami tele van tankönyvekkel. Felmentem a szobámba és a könyveket bepakoltam a fiókokba amiket szabadon hagytam direkt, hogy elférjenek valahol. Azokat a könyveket kint hagytam amik holnapra kellenek. Tehát beraktam a táskámba a matekot, a törit, az angolt és a spanyolt (itt ugyebár nincs olyan, hogy magyar, helyette angol és itt az idegen nyelv nem az angol vagy a német hanem a francia és a spanyol. Én az utóbbit választottam.). Nyugi, nem 4 órám lesz holnap,hanem 6. Ugyanis dupla tesivel zárul a napom, ami tök jó :D. Átöltöztem itthoniba és olvastam tovább az Egy különc srác feljegyzéseit. 7 körül lementem és vacsiztam egy melegszenyát aztán elmentem tusolni, majd pizsibe öltöztem. Ekkor volt 8 óra. 9-ig TV-ztem, aztán amíg el nem álmosodtam teljesen, olvastam.
2013. júl. 5.
5. Rész
Hűhaaa! Én sem gondoltam volna, de folytatom a blogot. Már nagyon rég írtam részt, gondoltam már bőven itt az ideje az újnak. Hát megírtam, mert megjött az ihletem. Valaki segített :DD Méghozzá Benczi Dórika és nagyon köszönöm neki!! A következő rész nem tudom mikorra várható de igyekszem. Na itt van az új, nem lett hosszú, de remélem azért tetszik, élvezzétek. ;)) Jaa és mostantól nincs címe a részeknek.
Reggel korán keltem, fél 7-kor. Bementem a fürdőbe és megmostam az arcom majd a konyhába vettem az irányt. Mikor beértem anyát pillantottam meg az asztalnál ülve.
- Jó reggelt kicsim, hogy aludtál? - mosolygott.
- Szia, neked is, egész jól, és te? - kérdeztem vissza még kissé kómásan.
- Kicsit forgolódtam, tudod, hogy nehezen alszok új ágyakban. - mondta. - De amúgy te miért keltél fel ilyen korán? - kérdezte értetlenül. Nem értem mért kérdezte hisz ma suli van.
- Hát azért, mert suli?! - kicsit nevettem, közben elfordultam a hűtő felé valami kaját keresni.
- Kicsim?
- Igen?
- Ma szerda van. - anya teljes nyugodtsággal közölte velem a tényt.
- Hogy micsoda? - szemeim kitágultak. Anya felé fordultam a hűtő ajtót meg nyitva hagytam.
- Nem csoda, valóság. - most már nevetett. Kb. ilyen --> -.-" fejem volt, de utána én is elröhögtem magam, hogy mekkora béna vagyok.
- Na szuper...akkor én elmegyek futni, már úgy is rég sportoltam.. - kijelentésem befejeztével vissza fordultam a kaja forráshoz és kivettem belőle a vajat, szalámit, tejet, ketchup-ot, a sajtot és a majonézt. Hát igen...tegnapelőtt bevásároltam. Ó, erről jut eszembe...szegény Louis, most, hogy érezheti magát...
Felmentem és felvettem egy kényelmes sport cuccot. Felkötöttem a hajam, majd lementem. Elköszöntem anyutól aztán egyenesen az ajtóhoz mentem. Kiléptem rajta és elindultam a bolttal ellenkező irányba. Most nem akarok még véletlenül sem találkozni Louis-val. Elkezdtem futni és közbe nézelődtem is kicsit. 2-3 perc után egy parkot "találtam". Elég sokan sétálgattak ott, de vettem a bátorságot ás lekanyarodtam. Össze-vissza mentem. Hol balra, hol jobbra, hol pedig egyenesen. Jó nagy park volt. Amikor már vagy harmadjára láttam meg ugyanazt a padot leültem rá pihenni kicsit. Elkezdtem gondolkozni a tegnap történteken. Nem tudom mi legyen Louis-val. Nekem is tetszik, de nem vagyok belé zúgva. Ezt meg kell mondanom neki. Majd akkor délután felhívom, hogy találkozzunk valahol. Elbóbiskoltam még egy ideig aztán elindultam haza. De merre is van az? Úúú a francba...elfelejtettem. Na mind egy, majd csak haza jutok valahogy. Elkezdtem futni az egyik irányba. Futottam, futottam és egyszer csak megláttam egy-két ismerős bokrocskát. Ááá, meg van. Itt jöttem be. Király, ezt megjegyzem. Elkanyarodtam és haza felé vettem az irányt. Hazaérve bementem, és egyből a konyhába mentem, mert szomjas voltam. Anyu ott ült és egy angol női magazint olvasott. Köztudott, hogy anya perfektül beszél a magyar mellett angolul és spanyolul. Apu pedig angolul, franciául és németül. Na visszatérve hozzám, épp szomjas voltam. Köszöntem anyunak.
- Szia.
- Szia. Amúgy kicsim?
- Hmm?
- Reggel elfelejtettem valamit mondani...
- Hát akkor mond most. - mondtam.
- Ma be kell menned az új iskoládba a könyveidért. - vázolta fel a helyzetet.
- Ohh, szuper. Legalább megint kettesben lehetek az új haverommal....
- Milyen új haver? - kérdezte anyu.
- A térkép. - :DD.
- Jaa értem. - :)). - De egyébként nem lesz rá szükséged...
- Komolyan? Na és miért? - kérdeztem.
- Mert buszozni fogsz. Méghozzá velem. - adta az egyszerű, de meglepő választ.
- Az tök jó. És mikor megyünk?
- 2-re hívtak be és beszélni is szeretnének velünk. - anya.
- Oké. Hát most van 9.13, addig elmegyek lefürödni, mert kicsi megizzadtam a futásban. Erre csak bólintott majd tovább böngészte a magazint. Felmentem, lefürödtem majd felvettem egy itthoni, kényelmes cuccot. Aztán unatkoztam. Az angol TV-hez nincs kedvem, inkább felmegyek a netre. Megnéztem a facebook-om: semmi, megnéztem az ask-om: semmi, megnéztem a twitter-em: 3 új követő. Nahát kik ezek? Nézzük csak meg. Az első egy lány akinek a bemutatkozásában az áll, hogy: "I'm a Directioner! <33". Hát oké. A második is egy lány, neki nincs semmi érdekes a bemutatkozójában csak annyi, hogy: "Never give up on your dreams!". Egész normális. A harmadiknál meg elkerekedtek a szemeim. Ugyan is aki bekövetett az nem más, mint...
Becca szemszöge:
Jaaj, Em mi lehet most veled? Olyan szívesen lennék most én is Londonban. Akkora mázlista vagy! - ilyesmi gondolatok lepték el a fejemet. Ajj, nem tudok mit csinálni, ma még edzés sem lesz. De ez micsoda dolog már? Igenis edzeni fogok ma, ha tetszik az edzőnek ha nem!! Felmentem átöltözni (ugyan is a kertben üldögéltem), összepakoltam egy-két cuccot és már mentem is volna ha anya nem állít meg.
- Hova-hova?
- El. Edzésre. - adtam a magabiztos választ.
- De hiszen ma nem is lesz edzésed. - oO.
- Na és? Ettől még elmehetek úszni egyet. Vagy nem? - néztem rá sejtelmesen.
- De persze. Csak gyere haza időben. - egyezett bele.
- Köszi. akkor szia, majd este felé jövök. - mondtam és már indultam is. Kinyitottam a garázst ugyan is ott van az én csoda járgányom. Selly, az én drága egyetlenem. Kitoltam a garázsból majd be is zártam azt. Felültem rá és elrobogtam vele az usziig. Biztonságosan lezártam aztán bementem az usziba. Kikértem a kulcsomat a szekrényemhez. Igen,mondhatom, hogy a szekrényemhez ugyan is már elég régóta járok ide ahhoz, hogy legyen egy amit a magaménak mondhatok ;D. Elballagtam ahhoz és elkezdtem átöltözni. Ezzel hamar megvoltam. Beraktam az összes cuccom a szekrényembe majd bezártam. Felvettem a kulcsot a csuklómra (van rákötve egy gumi ami pont erre jó), és elmentem a medencéhez. Elkezdtem futni a-körül. Futottam vagy 5 kört és elkezdtem melegíteni a karomat. Köröztem vele többféleképpen is. Majd vízbe ugrottam. Úsztam először 4 hossz mellet, aztán 6 hossz hátat aztán 8 hossz gyorsat. Ez volt egy kör, és ezt megcsináltam 3-szor.
***
Végre kész a 3 kör ezekből. Persze tartottam pihenőket. De csak 5-7 perceseket. Még úsztam 2 hossz lassú mellet levezetés képp. Elmentem az öltözőbe és felöltöztem, majd megszárítottam a hajam. Ez eltartott egy ideig. Mikor végeztem kimentem és visszaadtam a kulcsot. Kimentem az uszi elé a robogómhoz. Leszedtem róla a zárat, felültem rá és haza indultam. hazaérve betoltam a garázsba. Bemenetem a házba és megnéztem mennyi az idő. 18.03. Ezek szerint 4 órát úsztam. Felmentem a szobámba lepakoltam a cuccomat és átöltöztem itthoni ruhába. Lementem a konyhába, mert már nagyon éhes voltam, hisz ebéd óta nem ettem (ebéd fél 1-kor volt és 2-kor mentem el úszni). Összedobtam egy melegszenyát jó sok sajttal :3, és ittam hozzá tejet. Miután végeztem elmostam a tányéromat és eltettem a helyére. Felkullogtam a szobámba és úgy döntöttem letusolok aztán nézek egy filmet. Mire végeztem a tusolással 19.10 volt. Na most már csak az a kérdés, hogy mit nézzek. vagy egy csomó DVD-m, még sincs egy se. Levettem a polcról 10-et és úgy döntöttem, kisorsolom melyiket nézem. 10 cetlire ráírtam a 10 film címet és bedobtam az egyik sapkámba. Jól össze ráztam azt és belenyúltam azzal az "amelyiket kihúzom azt nézem" a sapkába. Szétnyitottam a cetlit és ez szerepelt rajta "Barátság extrákkal". Király, szeretem ezt a filmet. Betettem és elkezdtem nézni a másfél órás filmet.
Reggel korán keltem, fél 7-kor. Bementem a fürdőbe és megmostam az arcom majd a konyhába vettem az irányt. Mikor beértem anyát pillantottam meg az asztalnál ülve.
- Jó reggelt kicsim, hogy aludtál? - mosolygott.
- Szia, neked is, egész jól, és te? - kérdeztem vissza még kissé kómásan.
- Kicsit forgolódtam, tudod, hogy nehezen alszok új ágyakban. - mondta. - De amúgy te miért keltél fel ilyen korán? - kérdezte értetlenül. Nem értem mért kérdezte hisz ma suli van.
- Hát azért, mert suli?! - kicsit nevettem, közben elfordultam a hűtő felé valami kaját keresni.
- Kicsim?
- Igen?
- Ma szerda van. - anya teljes nyugodtsággal közölte velem a tényt.
- Hogy micsoda? - szemeim kitágultak. Anya felé fordultam a hűtő ajtót meg nyitva hagytam.
- Nem csoda, valóság. - most már nevetett. Kb. ilyen --> -.-" fejem volt, de utána én is elröhögtem magam, hogy mekkora béna vagyok.
- Na szuper...akkor én elmegyek futni, már úgy is rég sportoltam.. - kijelentésem befejeztével vissza fordultam a kaja forráshoz és kivettem belőle a vajat, szalámit, tejet, ketchup-ot, a sajtot és a majonézt. Hát igen...tegnapelőtt bevásároltam. Ó, erről jut eszembe...szegény Louis, most, hogy érezheti magát...
Felmentem és felvettem egy kényelmes sport cuccot. Felkötöttem a hajam, majd lementem. Elköszöntem anyutól aztán egyenesen az ajtóhoz mentem. Kiléptem rajta és elindultam a bolttal ellenkező irányba. Most nem akarok még véletlenül sem találkozni Louis-val. Elkezdtem futni és közbe nézelődtem is kicsit. 2-3 perc után egy parkot "találtam". Elég sokan sétálgattak ott, de vettem a bátorságot ás lekanyarodtam. Össze-vissza mentem. Hol balra, hol jobbra, hol pedig egyenesen. Jó nagy park volt. Amikor már vagy harmadjára láttam meg ugyanazt a padot leültem rá pihenni kicsit. Elkezdtem gondolkozni a tegnap történteken. Nem tudom mi legyen Louis-val. Nekem is tetszik, de nem vagyok belé zúgva. Ezt meg kell mondanom neki. Majd akkor délután felhívom, hogy találkozzunk valahol. Elbóbiskoltam még egy ideig aztán elindultam haza. De merre is van az? Úúú a francba...elfelejtettem. Na mind egy, majd csak haza jutok valahogy. Elkezdtem futni az egyik irányba. Futottam, futottam és egyszer csak megláttam egy-két ismerős bokrocskát. Ááá, meg van. Itt jöttem be. Király, ezt megjegyzem. Elkanyarodtam és haza felé vettem az irányt. Hazaérve bementem, és egyből a konyhába mentem, mert szomjas voltam. Anyu ott ült és egy angol női magazint olvasott. Köztudott, hogy anya perfektül beszél a magyar mellett angolul és spanyolul. Apu pedig angolul, franciául és németül. Na visszatérve hozzám, épp szomjas voltam. Köszöntem anyunak.
- Szia.
- Szia. Amúgy kicsim?
- Hmm?
- Reggel elfelejtettem valamit mondani...
- Hát akkor mond most. - mondtam.
- Ma be kell menned az új iskoládba a könyveidért. - vázolta fel a helyzetet.
- Ohh, szuper. Legalább megint kettesben lehetek az új haverommal....
- Milyen új haver? - kérdezte anyu.
- A térkép. - :DD.
- Jaa értem. - :)). - De egyébként nem lesz rá szükséged...
- Komolyan? Na és miért? - kérdeztem.
- Mert buszozni fogsz. Méghozzá velem. - adta az egyszerű, de meglepő választ.
- Az tök jó. És mikor megyünk?
- 2-re hívtak be és beszélni is szeretnének velünk. - anya.
- Oké. Hát most van 9.13, addig elmegyek lefürödni, mert kicsi megizzadtam a futásban. Erre csak bólintott majd tovább böngészte a magazint. Felmentem, lefürödtem majd felvettem egy itthoni, kényelmes cuccot. Aztán unatkoztam. Az angol TV-hez nincs kedvem, inkább felmegyek a netre. Megnéztem a facebook-om: semmi, megnéztem az ask-om: semmi, megnéztem a twitter-em: 3 új követő. Nahát kik ezek? Nézzük csak meg. Az első egy lány akinek a bemutatkozásában az áll, hogy: "I'm a Directioner! <33". Hát oké. A második is egy lány, neki nincs semmi érdekes a bemutatkozójában csak annyi, hogy: "Never give up on your dreams!". Egész normális. A harmadiknál meg elkerekedtek a szemeim. Ugyan is aki bekövetett az nem más, mint...
Becca szemszöge:
Jaaj, Em mi lehet most veled? Olyan szívesen lennék most én is Londonban. Akkora mázlista vagy! - ilyesmi gondolatok lepték el a fejemet. Ajj, nem tudok mit csinálni, ma még edzés sem lesz. De ez micsoda dolog már? Igenis edzeni fogok ma, ha tetszik az edzőnek ha nem!! Felmentem átöltözni (ugyan is a kertben üldögéltem), összepakoltam egy-két cuccot és már mentem is volna ha anya nem állít meg.
- Hova-hova?
- El. Edzésre. - adtam a magabiztos választ.
- De hiszen ma nem is lesz edzésed. - oO.
- Na és? Ettől még elmehetek úszni egyet. Vagy nem? - néztem rá sejtelmesen.
- De persze. Csak gyere haza időben. - egyezett bele.
- Köszi. akkor szia, majd este felé jövök. - mondtam és már indultam is. Kinyitottam a garázst ugyan is ott van az én csoda járgányom. Selly, az én drága egyetlenem. Kitoltam a garázsból majd be is zártam azt. Felültem rá és elrobogtam vele az usziig. Biztonságosan lezártam aztán bementem az usziba. Kikértem a kulcsomat a szekrényemhez. Igen,mondhatom, hogy a szekrényemhez ugyan is már elég régóta járok ide ahhoz, hogy legyen egy amit a magaménak mondhatok ;D. Elballagtam ahhoz és elkezdtem átöltözni. Ezzel hamar megvoltam. Beraktam az összes cuccom a szekrényembe majd bezártam. Felvettem a kulcsot a csuklómra (van rákötve egy gumi ami pont erre jó), és elmentem a medencéhez. Elkezdtem futni a-körül. Futottam vagy 5 kört és elkezdtem melegíteni a karomat. Köröztem vele többféleképpen is. Majd vízbe ugrottam. Úsztam először 4 hossz mellet, aztán 6 hossz hátat aztán 8 hossz gyorsat. Ez volt egy kör, és ezt megcsináltam 3-szor.
***
Végre kész a 3 kör ezekből. Persze tartottam pihenőket. De csak 5-7 perceseket. Még úsztam 2 hossz lassú mellet levezetés képp. Elmentem az öltözőbe és felöltöztem, majd megszárítottam a hajam. Ez eltartott egy ideig. Mikor végeztem kimentem és visszaadtam a kulcsot. Kimentem az uszi elé a robogómhoz. Leszedtem róla a zárat, felültem rá és haza indultam. hazaérve betoltam a garázsba. Bemenetem a házba és megnéztem mennyi az idő. 18.03. Ezek szerint 4 órát úsztam. Felmentem a szobámba lepakoltam a cuccomat és átöltöztem itthoni ruhába. Lementem a konyhába, mert már nagyon éhes voltam, hisz ebéd óta nem ettem (ebéd fél 1-kor volt és 2-kor mentem el úszni). Összedobtam egy melegszenyát jó sok sajttal :3, és ittam hozzá tejet. Miután végeztem elmostam a tányéromat és eltettem a helyére. Felkullogtam a szobámba és úgy döntöttem letusolok aztán nézek egy filmet. Mire végeztem a tusolással 19.10 volt. Na most már csak az a kérdés, hogy mit nézzek. vagy egy csomó DVD-m, még sincs egy se. Levettem a polcról 10-et és úgy döntöttem, kisorsolom melyiket nézem. 10 cetlire ráírtam a 10 film címet és bedobtam az egyik sapkámba. Jól össze ráztam azt és belenyúltam azzal az "amelyiket kihúzom azt nézem" a sapkába. Szétnyitottam a cetlit és ez szerepelt rajta "Barátság extrákkal". Király, szeretem ezt a filmet. Betettem és elkezdtem nézni a másfél órás filmet.
2013. márc. 14.
4. Rész - Megbotlottam, ő elkapott és minden megváltozott
Sziasztok! ÉN VAGYOK A LEGROSSZABB BLOGGER!! Annyira hülye vagyok...már rég hozhattam volna 2 részt, de nem hoztam egyet sem, pedig megígértem. SAJNÁLOM!! :(( Azt hittem megtudom írni a következő részt, de nem tudtam. De nem magyarázkodom. Itt a rész, ez hosszabb valamivel mint a többi. Remélem tetszik. Még egyszer sajnálom! By: Lola :)
Amit láttam az hihetetlen volt...
Amit láttam az hihetetlen volt...
Egy csodaszép és egyben hatalmas ház tárult elém miután kiszálltam a járműből. Szóhoz se tudtam jutni.
- Aztaa, ez komoly?...úristen...de ez hogy...és, és, és mikor? - dadogtam össze-vissza.
- Tetszik? - kérdezte anyu mosolyogva.
- Höh...az nem kifejezés! - ámuldoztam. Apu előhúzott a sebéből egy kulcsot és berakta a házat, nem is..inkább a palotát körülvevő kerítés kapujának a zárjába majd elfordította azt. Én kaptam azt a megtiszteltetést, hogy először léphettem be a kapun. A kert gyönyörű volt és ápolt. Apu elővett még egy kulcsot és azt a ház ajtajába tette és el is fordította. Beléptem és majdnem elájultam. Csak az előszoba nagyobb volt mint az otthoni szobám, pedig az sem volt valami kicsi. Amint átléptem a küszöbön megláttam az emeletre vezető utat, a lépcsőt. Jobbra egy még nagyobb nappali volt, balra a konyha és ahhoz hozzá építve egy ebédlő. Alig néztem szét már indultam is felfelé, hogy meg keressem a számomra megfelelő szobát. Felmentem és balra is meg jobbra is volt egy folyosó. Jobbra ahogy láttam 2 ajtó van balra pedig 4. A jobboldali folyosó végén egy ablak volt, a balén egy fekete ajtó. Először jobbra mentem. Az egyik ajtó a folyosó jobboldalán volt a másik a baloldalán. Benyitottam a baloldaliba, mert az közelebb volt. Egy nagy fürdőszobát véltem felfedezni. Balra egy zuhanyzó volt, jobbra egy kád, mellette a mosdókagyló a-fölött pedig egy méretes tükör. De várjunk csak...hol a WC? Azt hittem nincs, de szemben jutott hogy van egy hely ahol esetleg lehet. Kimentem a fürdőből és megnéztem, hogy mit rejteget a jobboldalon lévő ajtó mögötti rész. Ahogy sejtettem...a WC volt mögötte. Azzal a lendülettel amivel benyitottam azzal be is csuktam az ajtót. Elindultam a folyosó bal szakasza felé. Az 1. ajtó a bal, a 2. a jobb, a 3. ismét a bal és a 4. a jobb oldalon volt. A sötét ajtó meg középen leghátul. Az 1. ajtó mögött egy nagyon szép szoba volt. Nagy ablakai voltak és azon hosszú, barackszínű függöny. A szoba falának bézs és narancssárgás színe volt. Találtam még egy ajtót. Benyitottam és egy gardróbot láttam magam előtt. Persze üres volt, sajnos. Tovább mentem a 2. ajtóhoz (tehát jobboldalon az 1. ajtóhoz) és ismét egy hálószoba tárult elém. Ez már nem volt olyan lányos mert a falai kék színűek voltak. Itt is hasonlóan nagy ablakok voltak. Az egyik sarok olyan volt, hogy kidülledt (vagy hogy mondjam) egy ilyen kör alak féleségben. Na mindegy, ehhez is volt egy gardrób. Elindultam a 3. szoba felé (tehát baloldalon a 2. ajtó felé). Ami a-mögött volt hát az húhaa. Már most eldöntöttem, ez lesz az én szobám. A falak türkizszínűek voltak, tapétával díszítve. Nagyon szép volt. Körbe mentem és a szoba bal sarkában egy erkélyre bukkantam. Egyből ki is mentem, a kilátás gyönyörű volt, pont a távoli tájat láthattam. Bementem és az ágyra raktam a bőröndömet, kinyitottam. Amint belenéztem vissza is csuktam, olyan sok cucc van benne, majd holnap kipakolok. Lemenetem anyuékhoz. Az ő szobájuk is nagyon jól nézett ki. Megéheztem, de mivel most jöttünk hát persze, hogy üres a hűtő. Anyunak elkezdtem nyavalyogni, hogy éhes vagyok, de azt mondta menjek el a boltba. Mondom kössz, de merre van a bolt? Kérdeztem mire a kezembe nyomott egy térképet, megmutatta, hogy mi most hol vagyunk és, hogy hol a bolt, adott pénzt és útnak indított. Elindultam szépen lassan a térképet bújva, persze néha fel-fel pillantgattam, nehogy neki menjek valakinek. Végre...odaértem. Vettem kaját úgy mindenkinek. Persze angolul kértem beszéltem a boltban, másképp nem értették volna, hogy mi a fenét is akarhatok. Még jó, hogy angolból mindig 5-ös voltam. Kimentem a nagy pakkal a kezemben a boltból és haza indultam. A séta közben tekintgettem jobbra is meg balra is, próbáltam memorizálni a környéket. Egyszer csak előre néztem a távolba és megláttam egy fiút...innen messziről tök helyesnek tűnik, de...úristen, miket beszélek. Ide se költöztünk már is a fiúkon jár az eszem? Nem, nem! Lola ezt fejezd be! Míg magammal vitatkoztam, a fiú egyre csak közeledett felém és én is felé. Nem figyeltem. Megbotlottam, ő elkapott és minden megváltozott. Bele néztem azokba a gyönyörű szép kék szemekbe és elvesztem bennük. Pár másodpercig úgy maradtunk. A fiú felállított, úgy mond, és beszélni kezdett.
- Jól vagy? - kérdezte.
- I-igen. Kö-köszi, hogy e-elkaptál. - dadogtam össze-vissza és szerintem bele pirultam.
- Haha, szívesen. - mondta mosolyogva.
- Amúgy Louis vagyok. - nyújtotta a kezét felém.
- Emma. - fogadtam el jobbját. Olyan ismerős volt nekem, de nem tudom honnan. A neve is, az arca is. Hmm...
- Merre tartasz? Nem tűnsz idevalósinak. - mosolygott.
- Épp haza felé tartok, és tényleg nem idevalósi vagyok. Most költöztem ide a szüleimmel Magyarországról. - válaszoltam.
- Akkor azért ilyen fura az akcentusod. - még mindig mosolygott. Erre a mondatára én is csak mosolyogtam.
- Ha akarod elkísérhetlek, hogy ne kelljen itt bolyonganod. - ajánlotta fel. Én tudtam, hogy van nálam térkép, de ő nem. Csak azért se mondtam meg. Elfogadtam az ajánlatát. Útközben kínos csend volt. Én voltam az aki megtörte.
- Miért kísérsz el? - kérdeztem.
- Talán baj? - kérdezte kissé szomorkásan.
- Nem, dehogy! Csak furcsállom. - mondtam.
- Miért furcsa az ha egy fiú kedveskedik? - Louis.
- Nem azért furcsa. Csak nem is ismersz... - én.
- Ez igaz...de kedvesnek és aranyosnak tűnsz. - mondta azzal az édes mosolyával.
- Köszi. - pirultam el. Megint egy kis csend következett, ezúttal ő törte meg.
- Hány éves vagy?
- 18. Te? - kérdeztem vissza.
- 20. - nevetett.
- Min nevetsz? - kérdeztem értetlenül, de mosolyogtam.
- Nem vagyok neked ismerős? - kérdezte széles mosollyal az arcán. Mint említettem korábban, ismerős volt az arca.
- Állj meg. - utasítottam. Fordulj felém. - utasítottam újra. Jobban megnéztem az arcát. ...URAMATYÁM! Hisz ez Louis, Louis a One Direction-ből.
- Ez nem lehet igaz. - suttogtam. Ezen elmosolyodott. Az a mosoly...ISTENEM!
- Pedig de. - vigyorgott.
- Ha ezt Becca megtudja... - mondtam.
- Ki? - kérdezte értetlenül.
- Senki, senki...de úristen, ez hihetetlen. - álmélkodtam.
- Az elején nagyon furcsálltam, hogy nem ismertél fel. - ismét mosolygott. Hát ez nem igaz. -.-" Megakar ölni? Na mindegy. Ismét megindultunk az otthonom felé. Most már nem törte meg senki a csendet, 2 perc alatt oda értünk.
- Hát itt lakom. - néztem a házra.
- Méretes egy kecó. - bámulta.
- Ömm..igen. - mosolyogtam. - Bejössz? - kérdeztem.
- Ó nem, sajnos próbára kell mennem eredetileg oda indultam. És zavarni sem szeretnék. - magyarázta.
- Értem. Amúgy egyáltalán nem zavarnál. - villantottam a fogaimat. - És köszi, hogy elkísértél. - mondtam vigyorogva.
- Szívesen, máskor is. - kacsintott. - Amúgy...megadnád a számod? - kérdezte bátortalanul.
- Oké, de minek?
- Ha esetleg szükségem lenne rád. - nem nagyon értettem mire céloz ezzel, de annyiban hagytam és megadtam neki. Bementem a házba, lepakoltam a kaját és felmentem a szobámba. Elkezdtem gondolkodni Louis-n, hogy mégis minek kellhet neki a számom. Nem jutottam semmire, ezért felmentem facebook-ra és szerencsémre fent volt Wolfy. Ráírtam.
- szia csajszi :DD mi van veled?
- héééj sziaaa :D úgy hiányzol! :( :))
- te is nekem nagyon :'(( :DD na de most nem szomorkodjunk, hírem van :DD
- ó igen? na lökjed :D
És elmondtam neki mindent, pontosan ugyanúgy, ahogy az volt.
- úristeeeen *-* de nagy mázlista vagy *o* engem sose érne ekkora szerencse :( :// pláne itthon :(
- nyugi majd ha legközelebb találkozok vele, kérek neked autogramot ;) és közös képet is :D
- jó oké :* de ha te vagy a képen vele akkor az úgy nekem nem ér semmit oO :D
- igaz...akkor majd oda photosop-pollak xddd
- xdd hát te hülye vagy :DD
Még elbeszélgettünk pár órát aztán elmentünk aludni. Én előbb még letusoltam és fogat mostam. Egy pizsamát elő kotortam a bőrönd legaljáról, felvettem és befeküdtem az új ágyikómba. Nem volt olyan kényelmes, mint az otthoni, mert ez valamivel keményebb volt, ezért aludni sem tudtam annyira. Ismét elkezdtem Louis-n gondolkodni. Vajon felfog hívni? Mikor? Hogy értette azt, hogy "Ha esetleg szükségem lenne rád."? Vajon teszek neki? Nem, az képtelenség....bár...Nem Em, ezt verd ki a fejedből! Túl szép is lenne. Kis idő után "álomba gondolkodtam magam". Másnap 10-kor keltem. Felvettem a köntösömet és leballagtam. Már mikor kinyitottam a szobaajtómat akkor éreztem a finom omlett illatát. Lefelé nem is mentem, hanem inkább szálltam, mint a mesékben (xD). Jóízűen megreggeliztem, aztán anyuval kezdtem el beszélni.
- Anyu amúgy én hova fogok járni suliba? - kezdtem a párbeszédet én.
- Apáddal kerestünk egy sportiskolát és oda beírattunk. Mivel jók a tanulmányi eredményeid és sportban és kitűnő vagy nem kellett felvételizned. - mondta. Na igen...pont ahogy Wolfy megjósolta.
- Ó igen? Hát ez tök szuper. És mikor lesz az első napom az új suliban? - kérdeztem.
- Holnapután. - mondta anyu. - Úgyhogy jobb, ha elkezdesz pakolni és berendezkedni a szobádban.
- Már megyek is. - mondtam mosolyogva és adtam egy puszit az arcára. Felmentem és magamra csuktam az ajtót. Nem is olyan rossz itt. Azaz egy dolog a rossz, hogy nincs itt Becca. Ha ő itt lenne minden tökéletes lenne. Biztos nem lesz olyan szörnyű az a suli...hiszen sportsuli. Biztos tele van jó pasikkal. Jaaj ne...Em ne kezd megint! Ismét vitatkoztam magammal. Nem akarok pasit...MÉG.
***
Végül tök jól berendeztem a szobámat és minden ruhámnak lett helye. Kész csoda :D. Már elmúlt 1 óra...nem is ettem semmit a reggeli óta. Lementem szólni anyának, hogy dobjon össze valamit.
- Jó, de akkor mond meg mit! - utasított.
- Hmm...mondjuk...spagettit. - vigyorogtam.
- Valahogy éreztem, hogy ezt fogod mondani. - vigyorgott ő is. Vajon honnan tudta? Lehet onnan, hogy ez a 3. kedvenc kajám a pizza és az omlett után. Háromnegyed óra elteltével elkészült az ebéd. 2 tányérral is ettem belőle. Elmostam a tányéromat, felmentem a szobámba és unatkoztam. Nem tudtam mit csinálni. Barátaim itt nincsenek. Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom. Ránéztem a kijelzőre és egy ismeretlen számot mutatott. Felvettem.
- Haló? - szóltam bele.
- Szia Emma. - köszönt a vonal másik végéről egy ismerős hang.
- Óh, szia Louis. - mosolyogtam. Nagyon örültem, hogy felhívott.
- Mi újság? - kérdezte.
- Semmi, unatkozok. Na és veled történt valami érdekes? Milyen volt tegnap a próba? - én.
- Semmi érdekes nem történt velem és a próba is jól ment. Amúgy arra gondoltam, nem lenne-e kedved eljönni valahová, ma nem lesz próba? - kérdezte bátortalanul. Egy kis időre elhallgattam, mert nem tudtam felfogni a szavait. Hogy én? Louis Tomlinson-nal elmenjek valahova? Pont én? Ó..hát ez hihetetlen!
- De, jó oké, benne vagyok! - hadartam és fülig ért a szám.
- Jól van. Mikorra menjek eléd? - kérdezte. És még elém is jön? Ohh hát ez a kedvesség határtalan.
- Hát most van 2 óra akkor gyere ide 3-ra! - adtam ki a "parancsot".
- Rendben, akkor majd 3-kor, szia. - éreztem a hangján, hogy mosolyog.
- Sziaa! - én is mosolyogtam. Azzal letettük a telefont. Annyira boldog vagyok. Úristen...mit vegyek fel? Gyorsan elmentem és megfürödtem, hajat mostam. A szobámba érve elkezdtem valami jó ruha után kutatni. Ránéztem az órámra, már 2.40 volt és még mindig nincs mit fel vennem.
- Anyuuuu!! - kiabáltam.
- Mondjaaad! - jött a válasz.
- Gyere feel! - utasítottam. Erre nem mondott semmit, már jött is felfelé.
- Mi baj? - jött be a szobámba.
- Hát..amikor jöttem haza a boltból, találkoztam valakivel és elkezdünk beszélget és ő haza kísért. - hadartam el.
- Fiú? - mosolygott.
- Igen. - éreztem hogy elpirulok.
- És miben kéne, hogy segítsek? - anya.
- Háát...2-kor felhívott, hogy lenne-e kedvem elmenni vele valahová és igent mondtam és azt mondtam, hogy jöjjön ide 3-ra. És már 2.45 van és nincs egy rongyom sem. - magyaráztam problémámat.
- Annyi ruhád van, még sincs egy se? - kérdezte értetlenül.
- Pontosan. - helyeseltem.
- Dee, biztos vagyok benne, hogy van valami. - kezdett el kutatni a szekrényemben. Elém rakta a fekete farmergatyám, a lengős félhosszú "WELCOME TO LOVELAND" feliratú fölsőmet, a fekete kötött kámzsa sálamat és a fekete-fehér Converse tornacipőmet. Amolyan hétköznapi volt, mégis tetszett.
- Köszi anyu, Imádlak!! - nyomtam puszit az arcára. Ekkor már 2.50 volt. Gyorsan felöltöztem és fogat mostam, mert elfelejtettem, hogy mostam-e már (xd). 2.57. Ha nagyon pontos akkor 3 perc és itt lesz - gondoltam magamban. *3 perc múlva* Pontosabb mint hittem...csengettek. Én nyitottam ajtót.
- Szia. - köszönt. - Húú, de jól nézel ki. - dicsért meg és mosolygott...már megint...ohh ISTENEM.
- Szia, köszi. - azt hiszem elpirultam. - De azért te sem panaszkodhatsz. - Louis mögé néztem és láttam, hogy kocsival jött.
- Köszi. - mosolygott. - Mehetünk? - kérdezte.
- Persze. Sziasztok, majd jövök. - köszöntem el.
- Szia. - hallottam még anyuékat. Becsuktam az ajtót és beültünk Louis kocsijába.
- Hova megyünk? - kíváncsiskodtam.
- Majd megtudod. - nevetett. De édesen nevet *-* ...hát ez nem igaz! Az út további része csendben telt. Mikor megérkeztünk egy kávézóhoz kiakartam szállni, de Louis bezárta az ajtót. Kérdően néztem rá.
- Nyugi nem akarlak elrabolni. Csak szeretném neked kinyitni az ajtót, ezért zártam be. - magyarázta nevetve.
- Ja jó...pedig már kezdtem azt hinni. - vettem én is.
- Kinézed belőlem? - nézett rám ártatlanul, legörbített ajakkal.
- Háát most, hogy mondod.... - direkt időztem. - NEM! - vágtam rá pár másodperc után és elröhögtem magam. Ő először csak furán nézett rám aztán már ő is nevetett.
- Pedig már kezdtem azt hinni. - Louis. - Na kinyitom az ajtót, de nem szállj ki! - utasított, persze mosolyogva.
- Jól van, nyugi. - vigyorogtam. Kiszállt majd át sétált a kocsi emez oldalára. Miközben jött jobban szemügyre vettem. Hát mit nem mondjak, elég jó popsija van.
- Na gyere, itt fogunk enni aztán elmegyünk valahova. - mondta.
- Oké, és ennek a helynek mi a neve? - kérdeztem.
- Starbucks. - Louis. Bementünk és leültünk a sarokba. Nem egymás mellé ültünk, hanem egymással szembe. Én egy "Különleges ital"-t rendeltem, Louis meg egy sima cappuccino-t rendelt. Míg ki nem hozták beszélgettünk. Kérdezgetett mindenfélét, a gyerekoromról, a suliról, miért költöztünk Londonba. Persze hasonlókról én is megkérdeztem és kérdeztem a bandáról is. Elárulta, hogy Harry-vel titokban néha együtt alszanak, de nem melegek. Csak néha átmennek este egymáshoz dumcsizni és ott alszanak egymásnál. Mondta, hogy Liam-nek barátnője van és neki a neve Danielle Peazer. Mutatott képet amin ők ketten vannak.
- Aranyosak együtt. - állapítottam meg. Louis csak mosolygott egyet és tovább beszéltünk. Idő közben kihozták amiket rendeltünk. Az enyémen volt egy csomó tejszínhab (*-*), a Louis-én is de azon kevesebb. Szép lassan megiszogattuk.
- Mmm, de finom ez a különlegesség. - "nyammogtam". Louis furán nézett rám.
- Mi az, miért nézel így? Van valami az arcomon? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen, van. Ott a szád sarkába. - mutatta magán. - Nem, nem ott, hanem a másik oldalon. - magyarázta. - Igen, ott. - nevetett.
- Na most már jó? - :D.
- Igen így már jó. - :). Mindeközben megittuk az üccsiket és épp fizetni akartam mikor Louis megszólalt.
- Nem-nem...én fizetek! - jelentette ki. Gyorsan kifizette mielőtt még ellenkezni tudtam volna. Kimentünk a kévézóból és elindultunk valamerre. Én nem tudtam merre, de Louis igen. Csend volt és én törtem meg.
- Én szerettem volna fizetni. Hisz ez még csak az első randink. - mondtam neki.
- Randi? - elpirultam, nem mertem rá nézni.
- Jaa neem...vagy is nem tudom. - istenem, éreztem, hogy már olyan piros vagyok, mint egy főtt rák. (tudom nem a legjobb hasonlat, de ez jutott eszembe xd)
- Háát felőlem vehetjük randinak is...ha szeretnéd. - most már rá néztem. Ő is elpirult. Ennek nagyon örültem.
- Jó, legyen randi. - jelentettem ki mosolyogva.
- Komolyan? - mosolygott ő is és rám nézett.
- Igen. - mondtam boldogan. Tovább sétáltunk és elértük a London Eye-t.
- Na nee. - ámuldoztam.
- De igen. - vigyorgott rám. Jó hosszú volt a sor, de nem kellett várnunk órákat. Na vajon miért? :D Louis-val bementünk a következő kabinba.
- Kb. 30 percig itt leszünk bent. - mondta.
- Uhh..komolyan? - csodálkoztam.
- Igen. Miért talán baj? - kérdezte.
- Nem, dehogy! - vágtam rá, talán túl gyorsan. - Vagyis izé...
- Nyugi nem értem félre. - mosolygott. Ismét csak beszélgettünk, úgy mindenféléről. Mire "vége lett az útnak" kb. mindent tudtunk egymásról. Visszasétáltunk az autóhoz és hazafelé (vagyis hozzám) vettük az irányt. Louis megint csak kinyitotta nekem az ajtót. Elkísért az ajtóig. Szembe fordultunk egymással. Egymás szemébe néztünk. Percekig csak álltunk és bámultuk egymást. Louis közeledni kezdett felém. Lenéztem a szájára majd vissza a szemébe. Egyre közelebb és közelebb jött. Már csak centik voltak közöttünk. Megcsókolt. Először nem csináltam semmit de aztán viszonoztam. Csókolóztunk pár másodpercig aztán észbe kaptam és elfordítottam a fejemet.
- Louis én... - kezdtem volna magyarázkodni de Louis közbe vágott.
- Ne, ne mondj semmit. Sajnálom, kérlek ne haragudj - mondta szomorúan és rám nézett. - De nem tudtam ellenállni. Mikor tegnap a járdán megbotlottál és elkaptalak csak néztük egymást és én elvesztem a szemeidben. Aztán rájöttem, hogy nem maradhatunk így örökre. És ma mikor felhívtalak ugyebár igent mondtál a randira és miután letettük a telefont szó szerint ugráltam örömömben a fiúk meg csak néztek, hogy ennek meg mi baja van. Először csak ott az utcán a szemeidbe, de ezen a randin már teljesen beléd szerettem. - végig a szemeimbe nézett míg mondta ezeket a csodálatos szavakat.
- Louis én...nem is tudom, mit mondjak. - lesütöttem a szemeimet. Hisz én is hasonlóan éreztem. - Én... - nem tudtam semmi értelmeset kinyögni. Percekig néztük egymást és Louis egyszer csak megfordult és beült a kocsijába. Mire észbe kaptam már elhajtott. Ez nem lehet igaz! Hogy lehetek ilyen hülye? Louis 5 perce vallott NEKEM szerelmet és én semmit nem mondtam neki. Most nyilván azt gondolja, hogy én azt gondolom, hogy "úristen, ez mi volt? mit akar ez?". Pedig ez nem így van. Bementem a házba és felmentem a szobámba. Gyorsan elmentem fürdeni és fogat mosni hisz már fél 9 volt és holnap van az első napom a suliban. Nem illik elkésni. 9-re végeztem mindennel. Befeküdtem az ágyamba. Nem tudtam aludni. Idiótán éreztem magam. Szegény Louis...vajon most mit érezhet? Megvan a száma és felhívhatnám, de nem. Gondolkodás közben elaludtam. Reggel...
- Jól vagy? - kérdezte.
- I-igen. Kö-köszi, hogy e-elkaptál. - dadogtam össze-vissza és szerintem bele pirultam.
- Haha, szívesen. - mondta mosolyogva.
- Amúgy Louis vagyok. - nyújtotta a kezét felém.
- Emma. - fogadtam el jobbját. Olyan ismerős volt nekem, de nem tudom honnan. A neve is, az arca is. Hmm...
- Merre tartasz? Nem tűnsz idevalósinak. - mosolygott.
- Épp haza felé tartok, és tényleg nem idevalósi vagyok. Most költöztem ide a szüleimmel Magyarországról. - válaszoltam.
- Akkor azért ilyen fura az akcentusod. - még mindig mosolygott. Erre a mondatára én is csak mosolyogtam.
- Ha akarod elkísérhetlek, hogy ne kelljen itt bolyonganod. - ajánlotta fel. Én tudtam, hogy van nálam térkép, de ő nem. Csak azért se mondtam meg. Elfogadtam az ajánlatát. Útközben kínos csend volt. Én voltam az aki megtörte.
- Miért kísérsz el? - kérdeztem.
- Talán baj? - kérdezte kissé szomorkásan.
- Nem, dehogy! Csak furcsállom. - mondtam.
- Miért furcsa az ha egy fiú kedveskedik? - Louis.
- Nem azért furcsa. Csak nem is ismersz... - én.
- Ez igaz...de kedvesnek és aranyosnak tűnsz. - mondta azzal az édes mosolyával.
- Köszi. - pirultam el. Megint egy kis csend következett, ezúttal ő törte meg.
- Hány éves vagy?
- 18. Te? - kérdeztem vissza.
- 20. - nevetett.
- Min nevetsz? - kérdeztem értetlenül, de mosolyogtam.
- Nem vagyok neked ismerős? - kérdezte széles mosollyal az arcán. Mint említettem korábban, ismerős volt az arca.
- Állj meg. - utasítottam. Fordulj felém. - utasítottam újra. Jobban megnéztem az arcát. ...URAMATYÁM! Hisz ez Louis, Louis a One Direction-ből.
- Ez nem lehet igaz. - suttogtam. Ezen elmosolyodott. Az a mosoly...ISTENEM!
- Pedig de. - vigyorgott.
- Ha ezt Becca megtudja... - mondtam.
- Ki? - kérdezte értetlenül.
- Senki, senki...de úristen, ez hihetetlen. - álmélkodtam.
- Az elején nagyon furcsálltam, hogy nem ismertél fel. - ismét mosolygott. Hát ez nem igaz. -.-" Megakar ölni? Na mindegy. Ismét megindultunk az otthonom felé. Most már nem törte meg senki a csendet, 2 perc alatt oda értünk.
- Hát itt lakom. - néztem a házra.
- Méretes egy kecó. - bámulta.
- Ömm..igen. - mosolyogtam. - Bejössz? - kérdeztem.
- Ó nem, sajnos próbára kell mennem eredetileg oda indultam. És zavarni sem szeretnék. - magyarázta.
- Értem. Amúgy egyáltalán nem zavarnál. - villantottam a fogaimat. - És köszi, hogy elkísértél. - mondtam vigyorogva.
- Szívesen, máskor is. - kacsintott. - Amúgy...megadnád a számod? - kérdezte bátortalanul.
- Oké, de minek?
- Ha esetleg szükségem lenne rád. - nem nagyon értettem mire céloz ezzel, de annyiban hagytam és megadtam neki. Bementem a házba, lepakoltam a kaját és felmentem a szobámba. Elkezdtem gondolkodni Louis-n, hogy mégis minek kellhet neki a számom. Nem jutottam semmire, ezért felmentem facebook-ra és szerencsémre fent volt Wolfy. Ráírtam.
- szia csajszi :DD mi van veled?
- héééj sziaaa :D úgy hiányzol! :( :))
- te is nekem nagyon :'(( :DD na de most nem szomorkodjunk, hírem van :DD
- ó igen? na lökjed :D
És elmondtam neki mindent, pontosan ugyanúgy, ahogy az volt.
- úristeeeen *-* de nagy mázlista vagy *o* engem sose érne ekkora szerencse :( :// pláne itthon :(
- nyugi majd ha legközelebb találkozok vele, kérek neked autogramot ;) és közös képet is :D
- jó oké :* de ha te vagy a képen vele akkor az úgy nekem nem ér semmit oO :D
- igaz...akkor majd oda photosop-pollak xddd
- xdd hát te hülye vagy :DD
Még elbeszélgettünk pár órát aztán elmentünk aludni. Én előbb még letusoltam és fogat mostam. Egy pizsamát elő kotortam a bőrönd legaljáról, felvettem és befeküdtem az új ágyikómba. Nem volt olyan kényelmes, mint az otthoni, mert ez valamivel keményebb volt, ezért aludni sem tudtam annyira. Ismét elkezdtem Louis-n gondolkodni. Vajon felfog hívni? Mikor? Hogy értette azt, hogy "Ha esetleg szükségem lenne rád."? Vajon teszek neki? Nem, az képtelenség....bár...Nem Em, ezt verd ki a fejedből! Túl szép is lenne. Kis idő után "álomba gondolkodtam magam". Másnap 10-kor keltem. Felvettem a köntösömet és leballagtam. Már mikor kinyitottam a szobaajtómat akkor éreztem a finom omlett illatát. Lefelé nem is mentem, hanem inkább szálltam, mint a mesékben (xD). Jóízűen megreggeliztem, aztán anyuval kezdtem el beszélni.
- Anyu amúgy én hova fogok járni suliba? - kezdtem a párbeszédet én.
- Apáddal kerestünk egy sportiskolát és oda beírattunk. Mivel jók a tanulmányi eredményeid és sportban és kitűnő vagy nem kellett felvételizned. - mondta. Na igen...pont ahogy Wolfy megjósolta.
- Ó igen? Hát ez tök szuper. És mikor lesz az első napom az új suliban? - kérdeztem.
- Holnapután. - mondta anyu. - Úgyhogy jobb, ha elkezdesz pakolni és berendezkedni a szobádban.
- Már megyek is. - mondtam mosolyogva és adtam egy puszit az arcára. Felmentem és magamra csuktam az ajtót. Nem is olyan rossz itt. Azaz egy dolog a rossz, hogy nincs itt Becca. Ha ő itt lenne minden tökéletes lenne. Biztos nem lesz olyan szörnyű az a suli...hiszen sportsuli. Biztos tele van jó pasikkal. Jaaj ne...Em ne kezd megint! Ismét vitatkoztam magammal. Nem akarok pasit...MÉG.
***
Végül tök jól berendeztem a szobámat és minden ruhámnak lett helye. Kész csoda :D. Már elmúlt 1 óra...nem is ettem semmit a reggeli óta. Lementem szólni anyának, hogy dobjon össze valamit.
- Jó, de akkor mond meg mit! - utasított.
- Hmm...mondjuk...spagettit. - vigyorogtam.
- Valahogy éreztem, hogy ezt fogod mondani. - vigyorgott ő is. Vajon honnan tudta? Lehet onnan, hogy ez a 3. kedvenc kajám a pizza és az omlett után. Háromnegyed óra elteltével elkészült az ebéd. 2 tányérral is ettem belőle. Elmostam a tányéromat, felmentem a szobámba és unatkoztam. Nem tudtam mit csinálni. Barátaim itt nincsenek. Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom. Ránéztem a kijelzőre és egy ismeretlen számot mutatott. Felvettem.
- Haló? - szóltam bele.
- Szia Emma. - köszönt a vonal másik végéről egy ismerős hang.
- Óh, szia Louis. - mosolyogtam. Nagyon örültem, hogy felhívott.
- Mi újság? - kérdezte.
- Semmi, unatkozok. Na és veled történt valami érdekes? Milyen volt tegnap a próba? - én.
- Semmi érdekes nem történt velem és a próba is jól ment. Amúgy arra gondoltam, nem lenne-e kedved eljönni valahová, ma nem lesz próba? - kérdezte bátortalanul. Egy kis időre elhallgattam, mert nem tudtam felfogni a szavait. Hogy én? Louis Tomlinson-nal elmenjek valahova? Pont én? Ó..hát ez hihetetlen!
- De, jó oké, benne vagyok! - hadartam és fülig ért a szám.
- Jól van. Mikorra menjek eléd? - kérdezte. És még elém is jön? Ohh hát ez a kedvesség határtalan.
- Hát most van 2 óra akkor gyere ide 3-ra! - adtam ki a "parancsot".
- Rendben, akkor majd 3-kor, szia. - éreztem a hangján, hogy mosolyog.
- Sziaa! - én is mosolyogtam. Azzal letettük a telefont. Annyira boldog vagyok. Úristen...mit vegyek fel? Gyorsan elmentem és megfürödtem, hajat mostam. A szobámba érve elkezdtem valami jó ruha után kutatni. Ránéztem az órámra, már 2.40 volt és még mindig nincs mit fel vennem.
- Anyuuuu!! - kiabáltam.
- Mondjaaad! - jött a válasz.
- Gyere feel! - utasítottam. Erre nem mondott semmit, már jött is felfelé.
- Mi baj? - jött be a szobámba.
- Hát..amikor jöttem haza a boltból, találkoztam valakivel és elkezdünk beszélget és ő haza kísért. - hadartam el.
- Fiú? - mosolygott.
- Igen. - éreztem hogy elpirulok.
- És miben kéne, hogy segítsek? - anya.
- Háát...2-kor felhívott, hogy lenne-e kedvem elmenni vele valahová és igent mondtam és azt mondtam, hogy jöjjön ide 3-ra. És már 2.45 van és nincs egy rongyom sem. - magyaráztam problémámat.
- Annyi ruhád van, még sincs egy se? - kérdezte értetlenül.
- Pontosan. - helyeseltem.
- Dee, biztos vagyok benne, hogy van valami. - kezdett el kutatni a szekrényemben. Elém rakta a fekete farmergatyám, a lengős félhosszú "WELCOME TO LOVELAND" feliratú fölsőmet, a fekete kötött kámzsa sálamat és a fekete-fehér Converse tornacipőmet. Amolyan hétköznapi volt, mégis tetszett.
- Köszi anyu, Imádlak!! - nyomtam puszit az arcára. Ekkor már 2.50 volt. Gyorsan felöltöztem és fogat mostam, mert elfelejtettem, hogy mostam-e már (xd). 2.57. Ha nagyon pontos akkor 3 perc és itt lesz - gondoltam magamban. *3 perc múlva* Pontosabb mint hittem...csengettek. Én nyitottam ajtót.
- Szia. - köszönt. - Húú, de jól nézel ki. - dicsért meg és mosolygott...már megint...ohh ISTENEM.
- Szia, köszi. - azt hiszem elpirultam. - De azért te sem panaszkodhatsz. - Louis mögé néztem és láttam, hogy kocsival jött.
- Köszi. - mosolygott. - Mehetünk? - kérdezte.
- Persze. Sziasztok, majd jövök. - köszöntem el.
- Szia. - hallottam még anyuékat. Becsuktam az ajtót és beültünk Louis kocsijába.
- Hova megyünk? - kíváncsiskodtam.
- Majd megtudod. - nevetett. De édesen nevet *-* ...hát ez nem igaz! Az út további része csendben telt. Mikor megérkeztünk egy kávézóhoz kiakartam szállni, de Louis bezárta az ajtót. Kérdően néztem rá.
- Nyugi nem akarlak elrabolni. Csak szeretném neked kinyitni az ajtót, ezért zártam be. - magyarázta nevetve.
- Ja jó...pedig már kezdtem azt hinni. - vettem én is.
- Kinézed belőlem? - nézett rám ártatlanul, legörbített ajakkal.
- Háát most, hogy mondod.... - direkt időztem. - NEM! - vágtam rá pár másodperc után és elröhögtem magam. Ő először csak furán nézett rám aztán már ő is nevetett.
- Pedig már kezdtem azt hinni. - Louis. - Na kinyitom az ajtót, de nem szállj ki! - utasított, persze mosolyogva.
- Jól van, nyugi. - vigyorogtam. Kiszállt majd át sétált a kocsi emez oldalára. Miközben jött jobban szemügyre vettem. Hát mit nem mondjak, elég jó popsija van.
- Na gyere, itt fogunk enni aztán elmegyünk valahova. - mondta.
- Oké, és ennek a helynek mi a neve? - kérdeztem.
- Starbucks. - Louis. Bementünk és leültünk a sarokba. Nem egymás mellé ültünk, hanem egymással szembe. Én egy "Különleges ital"-t rendeltem, Louis meg egy sima cappuccino-t rendelt. Míg ki nem hozták beszélgettünk. Kérdezgetett mindenfélét, a gyerekoromról, a suliról, miért költöztünk Londonba. Persze hasonlókról én is megkérdeztem és kérdeztem a bandáról is. Elárulta, hogy Harry-vel titokban néha együtt alszanak, de nem melegek. Csak néha átmennek este egymáshoz dumcsizni és ott alszanak egymásnál. Mondta, hogy Liam-nek barátnője van és neki a neve Danielle Peazer. Mutatott képet amin ők ketten vannak.
- Aranyosak együtt. - állapítottam meg. Louis csak mosolygott egyet és tovább beszéltünk. Idő közben kihozták amiket rendeltünk. Az enyémen volt egy csomó tejszínhab (*-*), a Louis-én is de azon kevesebb. Szép lassan megiszogattuk.
- Mmm, de finom ez a különlegesség. - "nyammogtam". Louis furán nézett rám.
- Mi az, miért nézel így? Van valami az arcomon? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen, van. Ott a szád sarkába. - mutatta magán. - Nem, nem ott, hanem a másik oldalon. - magyarázta. - Igen, ott. - nevetett.
- Na most már jó? - :D.
- Igen így már jó. - :). Mindeközben megittuk az üccsiket és épp fizetni akartam mikor Louis megszólalt.
- Nem-nem...én fizetek! - jelentette ki. Gyorsan kifizette mielőtt még ellenkezni tudtam volna. Kimentünk a kévézóból és elindultunk valamerre. Én nem tudtam merre, de Louis igen. Csend volt és én törtem meg.
- Én szerettem volna fizetni. Hisz ez még csak az első randink. - mondtam neki.
- Randi? - elpirultam, nem mertem rá nézni.
- Jaa neem...vagy is nem tudom. - istenem, éreztem, hogy már olyan piros vagyok, mint egy főtt rák. (tudom nem a legjobb hasonlat, de ez jutott eszembe xd)
- Háát felőlem vehetjük randinak is...ha szeretnéd. - most már rá néztem. Ő is elpirult. Ennek nagyon örültem.
- Jó, legyen randi. - jelentettem ki mosolyogva.
- Komolyan? - mosolygott ő is és rám nézett.
- Igen. - mondtam boldogan. Tovább sétáltunk és elértük a London Eye-t.
- Na nee. - ámuldoztam.
- De igen. - vigyorgott rám. Jó hosszú volt a sor, de nem kellett várnunk órákat. Na vajon miért? :D Louis-val bementünk a következő kabinba.
- Kb. 30 percig itt leszünk bent. - mondta.
- Uhh..komolyan? - csodálkoztam.
- Igen. Miért talán baj? - kérdezte.
- Nem, dehogy! - vágtam rá, talán túl gyorsan. - Vagyis izé...
- Nyugi nem értem félre. - mosolygott. Ismét csak beszélgettünk, úgy mindenféléről. Mire "vége lett az útnak" kb. mindent tudtunk egymásról. Visszasétáltunk az autóhoz és hazafelé (vagyis hozzám) vettük az irányt. Louis megint csak kinyitotta nekem az ajtót. Elkísért az ajtóig. Szembe fordultunk egymással. Egymás szemébe néztünk. Percekig csak álltunk és bámultuk egymást. Louis közeledni kezdett felém. Lenéztem a szájára majd vissza a szemébe. Egyre közelebb és közelebb jött. Már csak centik voltak közöttünk. Megcsókolt. Először nem csináltam semmit de aztán viszonoztam. Csókolóztunk pár másodpercig aztán észbe kaptam és elfordítottam a fejemet.
- Louis én... - kezdtem volna magyarázkodni de Louis közbe vágott.
- Ne, ne mondj semmit. Sajnálom, kérlek ne haragudj - mondta szomorúan és rám nézett. - De nem tudtam ellenállni. Mikor tegnap a járdán megbotlottál és elkaptalak csak néztük egymást és én elvesztem a szemeidben. Aztán rájöttem, hogy nem maradhatunk így örökre. És ma mikor felhívtalak ugyebár igent mondtál a randira és miután letettük a telefont szó szerint ugráltam örömömben a fiúk meg csak néztek, hogy ennek meg mi baja van. Először csak ott az utcán a szemeidbe, de ezen a randin már teljesen beléd szerettem. - végig a szemeimbe nézett míg mondta ezeket a csodálatos szavakat.
- Louis én...nem is tudom, mit mondjak. - lesütöttem a szemeimet. Hisz én is hasonlóan éreztem. - Én... - nem tudtam semmi értelmeset kinyögni. Percekig néztük egymást és Louis egyszer csak megfordult és beült a kocsijába. Mire észbe kaptam már elhajtott. Ez nem lehet igaz! Hogy lehetek ilyen hülye? Louis 5 perce vallott NEKEM szerelmet és én semmit nem mondtam neki. Most nyilván azt gondolja, hogy én azt gondolom, hogy "úristen, ez mi volt? mit akar ez?". Pedig ez nem így van. Bementem a házba és felmentem a szobámba. Gyorsan elmentem fürdeni és fogat mosni hisz már fél 9 volt és holnap van az első napom a suliban. Nem illik elkésni. 9-re végeztem mindennel. Befeküdtem az ágyamba. Nem tudtam aludni. Idiótán éreztem magam. Szegény Louis...vajon most mit érezhet? Megvan a száma és felhívhatnám, de nem. Gondolkodás közben elaludtam. Reggel...
2013. márc. 2.
Nem új rész!
Sziasztok! Sajnálom, hogy már 1 hete nem hoztam az új részt. Ma még nem tudom feltenni, mert nincs befejezve, de HOLNAP felrakom, ígérem! És lehet, hogy 2-t teszek fel. De azért remélem nem lesz kevesebb olvasóm. Már összesen 224 oldalmegjelenítés. *-* És én azt írtam 140 o.megjelenítés után kövi és mégsem hoztam. De igazából azért nem, mert már másnap megvolt és gondoltam nem hozok ilyen hamar új fejezetet, majd kicsit később. Eredetileg szerdán hoztam volna, de tanulnom kellett, mert másnap dogát írtam. -.-" Na nem magyarázkodom tovább, holnap friss rész, talán 2 is! ;) Puszi, Lola :*
2013. febr. 23.
3. Rész - Búcsú, pakolás és utazunk
Sziasztoook! :DD Itt van egy újabb rész. :)) Ez szerintem nem lett olyan hosszú mint az előbbiek, sajnálom. :// A részről annyit, hogy nem lett olyan izgi, inkább tartalmas. oO :) A következő 140 megtekintés után jön. :))
Felrohantam a szobámba, magamra zártam az ajtót és csak sírtam...
Dél körül kimentem, mert éhes voltam. Lementem és szerencsémre nem volt otthon senki, de egy cetlit találtam a konyha asztalon. Ez volt rajta:
"Kicsikém, apáddal elmentünk bevásárolni. Ha haza mentünk szeretnénk még valamit mondani amit még nem tudtunk az előző beszélgetésünknél...
Puszi anya. xx"
- Hát jó... - mondtam ki suttogva a gondolataimat. Összedobtam egy melegszenyát, és tejberizst is csináltam, mert most nagyon éhes voltam. Megebédeltem aztán felmentem a szobámba és felhívtam Becca-t.
- Sziaaa! - vette fel a telefont és szólt bele vidáman.
- Szia. - mondtam szomorkásan.
- Mi a baj? - kérdezte, és hallottam a hangján, hogy aggódik.
- Nyugodj meg, nincs nagy baj csak... - kezdtem de közbevágott.
- Csak?! - kérdezte idegesen.
- ...csak annyi, hogy ugye apu felkapott menedzser és anyuval elfogadtak egy elég jól fizető ajánlatot. - mondtam.
- És ebbe mi olyan szörnyű? - kérdezte értetlenül Becca.
- Háát..az, hogy...Londonba kell költöznünk. - vágtam rá.
- Miii?! Neeeeee! Ez komoly? - kérdezte kissé kiabálva.
- Igen sajnos, ma reggel közölték velem anyáék. Miután elmondták felrohantam a szobámba sírni. Később, dél körül lementem kajálni és láttam, hogy nincs itthon senki és anyu egy cetlit hagyott a konyha asztalon amin az állt, hogy még mondani akarnak valamit. Tehát még van valami ami tuti rosszabb. - mondtam szomorúan.
- Óóó...úgy sajnálom, hogy elköltöztök. De amúgy mi lesz a sulival és az atlétikával? - Becca.
- Nem tudom. Apuék ezt nagyon jól megcsinálták mondhatom. - mondtam idegesen.
- Nyugi, biztos elintézik, hogy ne hagyd abba. - nyugtatgatott.
- És mégis hogy? - kérdeztem, felhúzott szemöldökkel.
- Hát mondjuk egy sportsuliba íratnak be ahol van atlétika? - mondta kérdezve. (na ezt jól megmondtam xd)
- Hát majd lesz valami. Na de szerintem tegyük le, mert hallottam valami zörgést, gondolom anyuék megjöttek. - mondtam.
- Jól van. Na de ne aggódj majd tartunk egy utolsó csajos búcsú estét. - mondta nevetve.
- Jó ötlet! :D Szia, puszi. - egyeztem bele és köszöntem el.
- Pussz :* - mondta és küldött egy puszit a végén amin elnevettem magam majd letettem. Szépen lassan leballagtam a lépcsőn.
- Sziasztok. - köszöntem unottan. - Mit akartatok még mondani? - tértem a lényegre.
- Szia. - köszöntek egyszerre. - Hát tudod az a helyzet, hogy nagyon hamar el kell költöznünk. - mondta anyu.
- Igen? És mégis milyen hamar? - kérdeztem kidülledt szemekkel.
- Hétfőn. - mondta apa teljes nyugodtsággal miközben pakolászott.
- Tessék?! Mi van? - kiabáltam. - De hiszen ma szombat van! - mondtam idegesen.
- Igen, szóval jobb ha elkezdesz búcsúzkodni és pakolni. - apu.
- Megyek is! Ma Becca-nál alszok! - jelentettem ki. Meg sem vártam míg válaszolnak azonnal felrohantam a szobámba, összeszedtem pár cuccot, átöltöztem és már el is indultam. Odaérve közöltem Becca-val, hogy mi a szitu. Persze megértette. Beengedett és felmentünk a szobájába. Elkezdtünk beszélgetni mindenféléről. Visszaemlékeztünk a boldog, közös pillanatokra, arra, hogy hogyan ismerkedtünk meg, a kevésbé vidám pillanatokra, egy szóval mindenre. Nagyon fog nekem hiányozni. Nála jobb "tesóm" nem is lehetne. Ő tényleg olyan mintha a nővérem lenne. Mindent megért, segít ha kell, általában feltud vidítani. Pár óra elteltével lementünk vacsizni. Ami náluk az ebéd volt azt ettük. Olyan volt mint egy estebéd. Először ettünk fincsi hús levest, majd másodikként pörköltet (mmm...imádom :D) és desszertnek ettünk sütit amit Becca mamája csinált csak úgy, unalomból. Jó lenne ha az én mamám is megtehetné ezt, és küldene is, de ugyebár ez nem nagyon lehetséges, mert a nagyiék nem itt Magyarországon laknak sajnos. Kaja után felmentünk, megfürödtünk, (persze nem együtt xd) aztán pizsibe öltöztünk. Becca bekapcsolta a laptopját. Én csak csendben leültem mellé és néztem tevékenységét. Ráment a youtube-ra és elindította Kiss you-t. Olyan vidám lettem ettől, hogy felpattantam az ágyára és torkom szakadtából kezdtem énekelni. Becca először csak bámult, aztán röhögött ahogy csak bírt majd csatlakozott hozzám. Vagy 1000x meghallgattuk. Késő este volt mire elfáradtunk, kinyomtuk a laptopot, még beszélgettünk vagy félórát és álomra hajtottuk a fejünket.
Felrohantam a szobámba, magamra zártam az ajtót és csak sírtam...
Dél körül kimentem, mert éhes voltam. Lementem és szerencsémre nem volt otthon senki, de egy cetlit találtam a konyha asztalon. Ez volt rajta:
"Kicsikém, apáddal elmentünk bevásárolni. Ha haza mentünk szeretnénk még valamit mondani amit még nem tudtunk az előző beszélgetésünknél...
Puszi anya. xx"
- Hát jó... - mondtam ki suttogva a gondolataimat. Összedobtam egy melegszenyát, és tejberizst is csináltam, mert most nagyon éhes voltam. Megebédeltem aztán felmentem a szobámba és felhívtam Becca-t.
- Sziaaa! - vette fel a telefont és szólt bele vidáman.
- Szia. - mondtam szomorkásan.
- Mi a baj? - kérdezte, és hallottam a hangján, hogy aggódik.
- Nyugodj meg, nincs nagy baj csak... - kezdtem de közbevágott.
- Csak?! - kérdezte idegesen.
- ...csak annyi, hogy ugye apu felkapott menedzser és anyuval elfogadtak egy elég jól fizető ajánlatot. - mondtam.
- És ebbe mi olyan szörnyű? - kérdezte értetlenül Becca.
- Háát..az, hogy...Londonba kell költöznünk. - vágtam rá.
- Miii?! Neeeeee! Ez komoly? - kérdezte kissé kiabálva.
- Igen sajnos, ma reggel közölték velem anyáék. Miután elmondták felrohantam a szobámba sírni. Később, dél körül lementem kajálni és láttam, hogy nincs itthon senki és anyu egy cetlit hagyott a konyha asztalon amin az állt, hogy még mondani akarnak valamit. Tehát még van valami ami tuti rosszabb. - mondtam szomorúan.
- Óóó...úgy sajnálom, hogy elköltöztök. De amúgy mi lesz a sulival és az atlétikával? - Becca.
- Nem tudom. Apuék ezt nagyon jól megcsinálták mondhatom. - mondtam idegesen.
- Nyugi, biztos elintézik, hogy ne hagyd abba. - nyugtatgatott.
- És mégis hogy? - kérdeztem, felhúzott szemöldökkel.
- Hát mondjuk egy sportsuliba íratnak be ahol van atlétika? - mondta kérdezve. (na ezt jól megmondtam xd)
- Hát majd lesz valami. Na de szerintem tegyük le, mert hallottam valami zörgést, gondolom anyuék megjöttek. - mondtam.
- Jól van. Na de ne aggódj majd tartunk egy utolsó csajos búcsú estét. - mondta nevetve.
- Jó ötlet! :D Szia, puszi. - egyeztem bele és köszöntem el.
- Pussz :* - mondta és küldött egy puszit a végén amin elnevettem magam majd letettem. Szépen lassan leballagtam a lépcsőn.
- Sziasztok. - köszöntem unottan. - Mit akartatok még mondani? - tértem a lényegre.
- Szia. - köszöntek egyszerre. - Hát tudod az a helyzet, hogy nagyon hamar el kell költöznünk. - mondta anyu.
- Igen? És mégis milyen hamar? - kérdeztem kidülledt szemekkel.
- Hétfőn. - mondta apa teljes nyugodtsággal miközben pakolászott.
- Tessék?! Mi van? - kiabáltam. - De hiszen ma szombat van! - mondtam idegesen.
- Igen, szóval jobb ha elkezdesz búcsúzkodni és pakolni. - apu.
- Megyek is! Ma Becca-nál alszok! - jelentettem ki. Meg sem vártam míg válaszolnak azonnal felrohantam a szobámba, összeszedtem pár cuccot, átöltöztem és már el is indultam. Odaérve közöltem Becca-val, hogy mi a szitu. Persze megértette. Beengedett és felmentünk a szobájába. Elkezdtünk beszélgetni mindenféléről. Visszaemlékeztünk a boldog, közös pillanatokra, arra, hogy hogyan ismerkedtünk meg, a kevésbé vidám pillanatokra, egy szóval mindenre. Nagyon fog nekem hiányozni. Nála jobb "tesóm" nem is lehetne. Ő tényleg olyan mintha a nővérem lenne. Mindent megért, segít ha kell, általában feltud vidítani. Pár óra elteltével lementünk vacsizni. Ami náluk az ebéd volt azt ettük. Olyan volt mint egy estebéd. Először ettünk fincsi hús levest, majd másodikként pörköltet (mmm...imádom :D) és desszertnek ettünk sütit amit Becca mamája csinált csak úgy, unalomból. Jó lenne ha az én mamám is megtehetné ezt, és küldene is, de ugyebár ez nem nagyon lehetséges, mert a nagyiék nem itt Magyarországon laknak sajnos. Kaja után felmentünk, megfürödtünk, (persze nem együtt xd) aztán pizsibe öltöztünk. Becca bekapcsolta a laptopját. Én csak csendben leültem mellé és néztem tevékenységét. Ráment a youtube-ra és elindította Kiss you-t. Olyan vidám lettem ettől, hogy felpattantam az ágyára és torkom szakadtából kezdtem énekelni. Becca először csak bámult, aztán röhögött ahogy csak bírt majd csatlakozott hozzám. Vagy 1000x meghallgattuk. Késő este volt mire elfáradtunk, kinyomtuk a laptopot, még beszélgettünk vagy félórát és álomra hajtottuk a fejünket.
***
Másnap még ebéd előtt haza mentem. Nem voltam olyan éhes ezért nem ettem sokat. Pakoláshoz áthívtam Becca-t mivel holnap utazunk. :( ...
Minden egyes ruhadarabomat elraktuk. 2 bőrönd csak a ruháimmal telt meg plusz még egy nagyobb táska a többi cuccommal, az ilyen kisebbekkel. Pakolás után még estig beszélgettünk majd Becca hazament. Lementem enni valamit. Ez a valami egy szendvics volt és a vacsorám is egyben. Még mindig nem voltam olyan éhes. Felmentem, letusoltam és hajat mostam. Megszárítottam a hajamat és befontam, (igen, betudom fonni a saját hajam :D) majd lefeküdtem aludni. Reggel korán keltem, fél 7-kor, mert a gép 8-kor indult. Még mázli, hogy Bp.-n lakunk így nem kell órákat utazni autóval, csak fél órát. Elmentem a fürdőbe. A tükörbe nézve egy falfehér,kómás fejjel találtam magam szembe. Na szép, hogy nézek ki? Igaz nem akartam menni, de ha már muszáj legalább nézzek ki valahogy. Megmostam az arcomat és kiengedtem a hajamat. Kicsit igazítottam rajta majd felfogtam, hogy öltözködés közben ne lógjon a szemembe. Még tegnap pakolásnál hagytam kint magamnak ruhát. Nem öltöztem ki. Egy fehér csőfarmert, fekete félhosszú fölsőt arra pedig a kedvenc farmermellényemet vettem fel. Hozzá a már megszokott barna bakancsot és a fekete dzsekimet, ugyanis a barnát elraktam. De mielőtt felvettem volna a lábbelit és a dzsekit lementem reggelizni. Anya omlettet csinált...kedveskedni akart. Tudja, hogy ez a kedvencem és hogy ettől mindig vidám leszek. (tudom fura h a kaja felvidít, de hát most na :D) Kis mosoly ült ki az arcomra, hisz nem akartam anyát elszomorítani, azzal hogy nem is érdekel hogy a kedvemben akar járni. Igazából jól esett ez a törődés. Anya sosem szerette ha szomorú vagyok, ezért mindig csinált valamit, hogy felvidítson és eddig mindig sikerült neki, most is. Evés közben egy szót sem szóltam. Mire megkajáltam anyáék elkészültek, és én követtem a példájukat. Felvettem a bakancsot és a dzsekit. Még utoljára körbe mentem a házon és felidéztem a boldog pillanatokat, hisz csecsemő korom óta itt élek. Körbe értem majd kimentem és beültem a kocsiba. Már negyed 8 volt. Útközben beszaladtam Becca-hoz még egy utolsó, búcsú ölelésre és puszira. Megkönnyeztem és ő is. Könnyezve ültem vissza a kocsiba. 7.50-re értünk a reptérre. Jól megnéztem, mert még sose jártam itt. Így se volt időm annyira bámészkodni, mert meg is szólalt a hangosbemondó, hogy a Londonba utazók kezdjék meg a beszállást. Én ültem az ablak mellé, anyu mellém, apu pedig anyu másik oldalára. Egész út alatt meg se szólaltam, csak zenét hallgattam és gondolkoztam, hogy milyen lesz kint. Hosszú volt az út és elaludtam. ... Arra ébredtem, hogy anya ébresztget, hogy megérkeztünk. Leszálltunk majd hívtunk egy taxit, apu mondott a sofőrnek valamilyen utcát és a sofőr elvitt oda minket. Amit láttam az hihetetlen volt...
Minden egyes ruhadarabomat elraktuk. 2 bőrönd csak a ruháimmal telt meg plusz még egy nagyobb táska a többi cuccommal, az ilyen kisebbekkel. Pakolás után még estig beszélgettünk majd Becca hazament. Lementem enni valamit. Ez a valami egy szendvics volt és a vacsorám is egyben. Még mindig nem voltam olyan éhes. Felmentem, letusoltam és hajat mostam. Megszárítottam a hajamat és befontam, (igen, betudom fonni a saját hajam :D) majd lefeküdtem aludni. Reggel korán keltem, fél 7-kor, mert a gép 8-kor indult. Még mázli, hogy Bp.-n lakunk így nem kell órákat utazni autóval, csak fél órát. Elmentem a fürdőbe. A tükörbe nézve egy falfehér,kómás fejjel találtam magam szembe. Na szép, hogy nézek ki? Igaz nem akartam menni, de ha már muszáj legalább nézzek ki valahogy. Megmostam az arcomat és kiengedtem a hajamat. Kicsit igazítottam rajta majd felfogtam, hogy öltözködés közben ne lógjon a szemembe. Még tegnap pakolásnál hagytam kint magamnak ruhát. Nem öltöztem ki. Egy fehér csőfarmert, fekete félhosszú fölsőt arra pedig a kedvenc farmermellényemet vettem fel. Hozzá a már megszokott barna bakancsot és a fekete dzsekimet, ugyanis a barnát elraktam. De mielőtt felvettem volna a lábbelit és a dzsekit lementem reggelizni. Anya omlettet csinált...kedveskedni akart. Tudja, hogy ez a kedvencem és hogy ettől mindig vidám leszek. (tudom fura h a kaja felvidít, de hát most na :D) Kis mosoly ült ki az arcomra, hisz nem akartam anyát elszomorítani, azzal hogy nem is érdekel hogy a kedvemben akar járni. Igazából jól esett ez a törődés. Anya sosem szerette ha szomorú vagyok, ezért mindig csinált valamit, hogy felvidítson és eddig mindig sikerült neki, most is. Evés közben egy szót sem szóltam. Mire megkajáltam anyáék elkészültek, és én követtem a példájukat. Felvettem a bakancsot és a dzsekit. Még utoljára körbe mentem a házon és felidéztem a boldog pillanatokat, hisz csecsemő korom óta itt élek. Körbe értem majd kimentem és beültem a kocsiba. Már negyed 8 volt. Útközben beszaladtam Becca-hoz még egy utolsó, búcsú ölelésre és puszira. Megkönnyeztem és ő is. Könnyezve ültem vissza a kocsiba. 7.50-re értünk a reptérre. Jól megnéztem, mert még sose jártam itt. Így se volt időm annyira bámészkodni, mert meg is szólalt a hangosbemondó, hogy a Londonba utazók kezdjék meg a beszállást. Én ültem az ablak mellé, anyu mellém, apu pedig anyu másik oldalára. Egész út alatt meg se szólaltam, csak zenét hallgattam és gondolkoztam, hogy milyen lesz kint. Hosszú volt az út és elaludtam. ... Arra ébredtem, hogy anya ébresztget, hogy megérkeztünk. Leszálltunk majd hívtunk egy taxit, apu mondott a sofőrnek valamilyen utcát és a sofőr elvitt oda minket. Amit láttam az hihetetlen volt...
2013. febr. 21.
2. Rész - A hír
Sziasztok! :D Sajnálom h csak most hoztam a kövi részt.De csak tegnap tudtam meg hogy hol lehet megnézni hogy hányan néztek a blogra xdd :oo Erről a részről annyit, hogy most nem olyan részletes mint az előző. (sztem) Remélem tetszik ;)
Másnap...
Másnap ugyan úgy ébredtem mint tegnap. Felkeltem, megreggeliztem, letusoltam, felöltöztem és elindultam a suliba. Tevékenykedéseim közben a Kiss you-t hallgattam. Most elég hamar kész lettem, ezért úgy döntöttem, hogy gyalog megyek a "munkahelyemre". Kellemes idő volt, olyan tavaszias. Bár milyen lenne? Hisz közeleg a tavasz. :D Most a piros csőfarmeromat, egy csíkos fölsőt amin fehér alapon sötét csíkok vannak vízszintesen, a kedvenc barna dzsekimet és bakancsomat vettem fel. Tetszettem magamnak. Beérve a suliba még 10 perc volt a csengőig. Ezt az idő elbeszélgettem Becca-val.
- Szia Wolfy, na mizu? - kérdeztem tőle miközben megöleltük egymást.
- Hééj...megmondtam, hogy ne hívj így suliban! Amúgy szia..Scoty. - mondta az elejét még felháborodva, de a végét meg már kuncogva.
- Én is megmondtam, hogy ne hívj így a suliban! - kacsintottam rá.
- Ééééés....mi gondolsz az 1D-ről? - kérdezte kíváncsian.
- A miről? - kérdeztem vissza.
- Jaj, te butuus...hát a One Direction-ről! - mondta.
- Jaaa...háát, jól zenélnek. - mondtam unottan.
-Ennyi? Tegnap még olyan lelkesen mondtad, hogy milyen jó a Kiss you című számuk. - mondta fura fejjel.
- Igen, azt mondtam, de azóta rongyosra hallgattam azt a számot és már meg is untam. - feleltem.
- Pff..értem. Amúgy én néztem róluk képeket...és olvastam róluk egy s mást... - mondta kicsit szégyenlősen.
- És? - kérdeztem.
- Hát nincs barátnőjük, nagyon helyesek, és nekem nagyon tetszik a fekete hajú srác, akinek egy szőke tincs van a hajába festve. Azt hiszem Zayn a neve. - hadarta el, mire én csak lestem. Mivel nagyon hasonlít az ízlésünk pasikban...aki nekem helyes az Becca-nak is, aki neki helyes az nekem is. szóval kíváncsivá tett...
- Esetleg van a telódon kép róluk? - kérdeztem kissé félénken.
- Na mi van, tegnap még azt mondtad nem is érdekelnek igazán, csak a zenéjük. - mondta szemrehányóan, de azért mosolygott.
- Igen, tudom...de akkor is...tudod hogy, hogy megy ez nálunk...aki neked helyes az nekem is, aki meg.. - nem tudtam befejezni a mondandómat, mert közbe vágott.
- ...aki meg neked is helyes az nekem is. Tudom, tudom. Amúgy meg mázlid van mert töltöttem le egy képet. - mondta mosolyogva.
Ez volt az:
Hát mit ne mondjak, elég jól néznek ki az tény. De aki Zayn-től balra a 3. az a sötét fölsős eszméletlen jól néz ki, persze ezt nem mondtam Becca-nak.
- Ott van jobb szélen Zayn? - kérdeztem.
- Igen. - felelt mosolyogva barátném.
- És amúgy a többi fiút hogy hívják? - kérdeztem.
- Háát...fúú...pedig megnéztem. Ajj, tudod hogy rossz a névmemóriám. - mondta sajnálva.
- Akkor küld át a képet és majd otthon megnézem én. - vetettem fel az ötletet.
- Jó ötlet, oké. - egyezett bele.
Átküldte és már be is csöngettek. Az 1. óra fizika volt. utálom a fizikát! -.-"
Másnap...
Másnap ugyan úgy ébredtem mint tegnap. Felkeltem, megreggeliztem, letusoltam, felöltöztem és elindultam a suliba. Tevékenykedéseim közben a Kiss you-t hallgattam. Most elég hamar kész lettem, ezért úgy döntöttem, hogy gyalog megyek a "munkahelyemre". Kellemes idő volt, olyan tavaszias. Bár milyen lenne? Hisz közeleg a tavasz. :D Most a piros csőfarmeromat, egy csíkos fölsőt amin fehér alapon sötét csíkok vannak vízszintesen, a kedvenc barna dzsekimet és bakancsomat vettem fel. Tetszettem magamnak. Beérve a suliba még 10 perc volt a csengőig. Ezt az idő elbeszélgettem Becca-val.
- Szia Wolfy, na mizu? - kérdeztem tőle miközben megöleltük egymást.
- Hééj...megmondtam, hogy ne hívj így suliban! Amúgy szia..Scoty. - mondta az elejét még felháborodva, de a végét meg már kuncogva.
- Én is megmondtam, hogy ne hívj így a suliban! - kacsintottam rá.
- Ééééés....mi gondolsz az 1D-ről? - kérdezte kíváncsian.
- A miről? - kérdeztem vissza.
- Jaj, te butuus...hát a One Direction-ről! - mondta.
- Jaaa...háát, jól zenélnek. - mondtam unottan.
-Ennyi? Tegnap még olyan lelkesen mondtad, hogy milyen jó a Kiss you című számuk. - mondta fura fejjel.
- Igen, azt mondtam, de azóta rongyosra hallgattam azt a számot és már meg is untam. - feleltem.
- Pff..értem. Amúgy én néztem róluk képeket...és olvastam róluk egy s mást... - mondta kicsit szégyenlősen.
- És? - kérdeztem.
- Hát nincs barátnőjük, nagyon helyesek, és nekem nagyon tetszik a fekete hajú srác, akinek egy szőke tincs van a hajába festve. Azt hiszem Zayn a neve. - hadarta el, mire én csak lestem. Mivel nagyon hasonlít az ízlésünk pasikban...aki nekem helyes az Becca-nak is, aki neki helyes az nekem is. szóval kíváncsivá tett...
- Esetleg van a telódon kép róluk? - kérdeztem kissé félénken.
- Na mi van, tegnap még azt mondtad nem is érdekelnek igazán, csak a zenéjük. - mondta szemrehányóan, de azért mosolygott.
- Igen, tudom...de akkor is...tudod hogy, hogy megy ez nálunk...aki neked helyes az nekem is, aki meg.. - nem tudtam befejezni a mondandómat, mert közbe vágott.
- ...aki meg neked is helyes az nekem is. Tudom, tudom. Amúgy meg mázlid van mert töltöttem le egy képet. - mondta mosolyogva.Ez volt az:
Hát mit ne mondjak, elég jól néznek ki az tény. De aki Zayn-től balra a 3. az a sötét fölsős eszméletlen jól néz ki, persze ezt nem mondtam Becca-nak.
- Ott van jobb szélen Zayn? - kérdeztem.
- Igen. - felelt mosolyogva barátném.
- És amúgy a többi fiút hogy hívják? - kérdeztem.
- Háát...fúú...pedig megnéztem. Ajj, tudod hogy rossz a névmemóriám. - mondta sajnálva.
- Akkor küld át a képet és majd otthon megnézem én. - vetettem fel az ötletet.
- Jó ötlet, oké. - egyezett bele.
Átküldte és már be is csöngettek. Az 1. óra fizika volt. utálom a fizikát! -.-"
***
Órák után ismét Becca-val indultam haza felé, az utat elhülyéskedtük. Haza érve a konyhába vettem az irányt, mert éhes voltam. A hűtőből kivettem a vajat, a felvágottat és készítettem magamnak egy szenyát. Míg eleszegettem a kajámat, eszembe jutott az 1D. -Az a sötét pólós gyerek olyan helyes.- mondtam ki hangosan gondolataimat. Elpusztítottam az utolsó morzsákat is, felmentem a szobámba és benyomtam a laptopom. Beírtam a google-be a banda nevét és a wikipédiára klikkeltem. Egyből a tagokra kattintottam. Elsőnek Harry Styles-t írta. Hmm...ő is '94-ben született. Talán ő a sötét fölsős. *o* Gyorsan megnyitottam egy új lapon a google-t, rámentem a képekre és beírtam a nevét...A kis göndört dobta ki. Helyes, de ő helyesség szerint az utolsó helyen áll nálam. A következő akit írt a wiki Liam Payne volt, egyből beírtam a nevét a másik oldalra. Hááát...nem a sötét pólósat adta ki, de ő is nagyon jól néz ki. Azt hiszem meg van már most a sorrend: 1. a sötét pólós, 2. Liam és Zayn, egyforma helyesek, a 3. a szőke pasi és a 4. szegény Harry, de ő is helyes igazából, csak ő a "leg nem helyesebb". Na ezt jól megmondtam xdd. Na mind egy...a kövi tag Zayn volt, őt be sem írtam a képekhez, csak gyorsan átfutottam a leírásán. Az utána levő a szőke volt, Niall Horan. És ki volt az utolsó? Na ki? Hát persze hogy az aki nekem jön be a legjobban. A neve Louis Tomlinson, mmm...milyen jó név. :DD Kb. 5 percig csak róla néztem képeket. Milyen jó teste van *-* De igazából mindegyiküknek jó a teste. :D :3 Még olvasgattam róluk és meghallgattam pár számukat. A Heart attack nem is rossz, sőt. Mire végeztem ezekkel a dolgokkal már 7 óra volt. Kinyomtam a gépet és gyorsan megtanultam a szóbeli házikat, az írásbelikhez nem volt kedvem, gondoltam majd lemásolom a Becca-ét xd. Tanulás után elmentem fürödni és pizsibe öltöztem. Pont kész lettem a Barátok köztre. Végig néztem, kikapcsoltam a TV-t és álomba merültem.
***
A többi napom hasonlóan telt azt leszámítva, hogy edzéseim voltak ahol igen jól érzem magam és, hogy egyre jobban érdekelt az 1D. Szombaton anya költött, mondta hogy kész a reggeli és siessek. Nem értettem, de azért rábólintottam Megmostam az arcom és mentem is le.
- Miért kellett ennyire sietnem? - kérdeztem értetlenül.
- Apáddal mondani szeretnénk valamit. - válaszolt anyu.
- Hallgatlak titeket. - mondtam miközben már ettem a tojásrántottámat.
- Miért kellett ennyire sietnem? - kérdeztem értetlenül.
- Apáddal mondani szeretnénk valamit. - válaszolt anyu.
- Hallgatlak titeket. - mondtam miközben már ettem a tojásrántottámat.
- Az a helyzet, hogy mivel apád elég felkapott menedzser, több ajánlatot is kapott. - kezdett bele anyu.
- Igen, é hát elfogadtam az egyiket ami igen jól fizet... - folytatta apa.
- Na ez szuper! De..öm...ezért kellett reggel 3 negyed 8-kor felkelteni? - kérdeztem, mire apuék elég fura fejet vágtak...
- Hát kicsim az a helyzet, hogy ez a munka nem itt van a közelben... - mondta anyu, de közbe vágtam.
- Hanem?! - kérdeztem már sejtve valamit.
- Hanem Londonban. - mondta apu teljes nyugodtsággal.
- És? - kérdeztem és már elég ideges voltam, féltem, hogy azt mondják amire gondolok.
- Ki kell költöznünk. - mondta anya elhúzott szájjal.
- Mi?! Tessék?! Fel se fogom amit mondasz! - mondtam már kiabálva. - Nem, én innen biztos, hogy nem költözök el! Mit kezdjek én ott Londonban? Nincs tesóm akivel ellehetnék amikor nincs suli és mi lesz az atlétikával? Hogy fogok így készülni az olimpiára? - vágtam hozzájuk a sok kérdést, még hozzá kiabálva.
- Jaj, kicsim nyugodj meg, minden rendben lesz Londonban és jól fogod érezni magad. Hiszen London gyönyörű, rengeteg látnivaló van, és biztos vagyok benne, hogy lesznek ott is barátaid. - nyugtatgatott anya.
- De olyan mint Rebeka olyan soha nem lesz. - mondtam már suttogva, könnyes szemekkel. Felrohantam a szobámba, magamra zártam az ajtót és csak sírtam...
- Igen, é hát elfogadtam az egyiket ami igen jól fizet... - folytatta apa.
- Na ez szuper! De..öm...ezért kellett reggel 3 negyed 8-kor felkelteni? - kérdeztem, mire apuék elég fura fejet vágtak...
- Hát kicsim az a helyzet, hogy ez a munka nem itt van a közelben... - mondta anyu, de közbe vágtam.
- Hanem?! - kérdeztem már sejtve valamit.
- Hanem Londonban. - mondta apu teljes nyugodtsággal.
- És? - kérdeztem és már elég ideges voltam, féltem, hogy azt mondják amire gondolok.
- Ki kell költöznünk. - mondta anya elhúzott szájjal.
- Mi?! Tessék?! Fel se fogom amit mondasz! - mondtam már kiabálva. - Nem, én innen biztos, hogy nem költözök el! Mit kezdjek én ott Londonban? Nincs tesóm akivel ellehetnék amikor nincs suli és mi lesz az atlétikával? Hogy fogok így készülni az olimpiára? - vágtam hozzájuk a sok kérdést, még hozzá kiabálva.
- Jaj, kicsim nyugodj meg, minden rendben lesz Londonban és jól fogod érezni magad. Hiszen London gyönyörű, rengeteg látnivaló van, és biztos vagyok benne, hogy lesznek ott is barátaid. - nyugtatgatott anya.
- De olyan mint Rebeka olyan soha nem lesz. - mondtam már suttogva, könnyes szemekkel. Felrohantam a szobámba, magamra zártam az ajtót és csak sírtam...
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)