7. Rész

Sziasztok! :)) Végre itt az új rész, sajnálom, hogy sokára hoztam, de a szobámat festettük. Amint látjátok új lett a fejléc és a blog címe is. Erről szeretnék bővebb információt megadni: nem tudok a blognak jó címet adni, mert még én sem tudom, hogy folytatódik vagy, hogy mi lesz a vége ezért úgy gondolom, hogy miután befejezem a blogot azután adok neki címet, mert akkor tudni fogom miről szól, és szerintem ez így értelmes. Remélem azért nem gondoljátok, hogy a blog rosszabb lesz vagy ilyesmi, mert erről szó sincs. Megmarad a stílus és a részek hossza is. Vagyis a részek hosszával kapcsoltban: nem mindig lesz hasomló, mert ez a rész pl. hosszabb lesz mint a többi általánosságban véve. Viszont még dátumokat fogok írni a blog elejére (ami már most látható lesz), mert belekavarodok a napokba (évszámot nem fogok írni). Ez igazából azt jelenti, hogy minden rész egy nap lesz, felkeléstől lefekvésig fognak tartani. És valószínű, hogy több szemszögből fognak íródni. A szavazásról csak annyit, hogy elég rosszul esett amiért csak egy ember szavazott. Azt hiszem ennyi mondandóm volt, jó olvasást! Lola :)

/március 28., csütörtök/

Emma szemszöge:

Reggel 7-kor keltem, így volt időm elkészülni mielőtt suliba indulok. Szokás szerint arcot mostam aztán lementem kajálni. Most csak egy kis gabonapelyhet ettem. Felmentem és felvettem a barna, hosszú csőgatyám, egy fehér spagetti pántos toppot  arra pedig a piros-sárga kockás ingemet. Fogat mostam majd felkapva táskámat leballagtam. Egy félliteres üvegbe töltöttem vizet és elraktam a táskámba a könyvek mellé. Kaját nem csináltam magamnak, inkább vittem valamennyi pénzt, gondolván majd veszek valamit ha éhes leszek. Anyu épp most kelt fel ahogy elraktam a vizemet.
- Szia kicsim! - mosolygott halványan, hiszen még "kómás" volt.
- Jó reggelt! - mosolyogtam. - Már mindent megcsináltam el is pakoltam úgy hogy szerintem indulok a suliba. - mondtam.
- Hát jól van. Remélem jó lesz az első napod. - mondta kedvesen.
- Igen, én is. - nevettem. - Na szia! - köszöntem el és adtam neki egy puszit.
- Szia. - adott ő is nekem egyet. :)) Mivel tegnap buszozás közben megfigyeltem az utat tudtam merre kell menni ahhoz, hogy a sulihoz jussak, így oda értem 15 perc alatt és az óra 7.50-et mutatott. Király vagyok! :D Felmentem a termembe és nagy zajra léptem be. Vagy 20-25 ember volt az osztályban össze-vissza, hol csoportokba verődve, hol egyedül ülve az egyik padnál. A megjelenésemre mindenki elhallgatott és engem figyelt.
- Sziasztok! - köszöntem félve. Egy kedves arcú lány lépett oda hozzám.
- Szia, te vagy Emma igaz? - nézett rám kedvesen.
- Igen, én volnék. - mondtam. - Téged hogy hívnak? - kérdeztem udvariasan.
- Stella vagyok. - nyújtotta oda nekem a jobb kezét. Megráztam. - Gyere,mellettem fogsz ülni. - mutatott az egyik kétszemélyes pad irányába. Pontosan a középső sor leghátsójára. Ez nem is rossz hely, jól lehet puskázni O:). Elvezetett a padig, majd miközben lepakoltam engem fürkészve kérdezősködött.
- Honnan is jöttél pontosan? Budapestről? - érdeklődött kedvesen. Azta milyen furán mondta, hogy "Budapest". Na mind1. Bólintottam. Érdekes. Azt hittem teljesen más lesz ez az osztály. És ez nem rosszul értendő. Becsengetésig beszélgettem Stella-val és megtudtam, hogy ő is a közelben lakik. Meg, hogy van egy kishúga aki 6 éves és jövőre megy elsőbe. És elárulta, hogy kiről mit kell tudni. Szóval. A 2 legmenőbb srác a suliban a mi osztályunkba jár, hiába, hogy alsóbb évesek, már 9. óta "övék a suli". Amúgy a nevük Dan (Daniel) és Endie (Endrew). A legmenőbb lányok is a mi osztályunkba járnak és ők is 9. óta "uralkodnak". Ők hárman vannak, név szerint: Frances, Violet és Jane. Nem kérdés kik a "fő fők", hisz Dan és Frances együtt járnak 10. óta. Endie-nek most nincs barátnője, de amúgy meg Jane volt, csak Jane dobta őt miután állítólag egy másik lánnyal smárolgatott egy buliban. Mondhatom szép. Na mind1. Az első óra Matek volt, de bejött az ofő és bemutatott engem. Pontosabban megkért, hogy meséljek kicsit magamról. Elmondtam egy-két dolgot aztán az ofő elment és kezdődhetett a matek. Állítólag megmentettem az osztályt, mert ma doga lett volna de mivel én nem tudtam semmit inkább vettük a számomra új a többiek számára már ismert anyagot. És így ment ez kb minden órán kivéve tesin. Ott megnézték az alapokat nálam, szóval távolt ugrottam, futottam 100 m-t, dobtam gerelyt, ugrottam magasat is és kötelet meg rudat másztam. És mindezek előtt még be is melegítettem szóval nem értem, hogy fértem bele az első órába. Mondjuk siettem és nem tartottam negyedórás pihenőket. csak max. pár perceset. Amúgy a szünetekben Stella-val voltam és mesélt magáról. Mondta, hogy elváltak a szülei 2 évvel ezelőtt, hogy van egy kiskutyája akit Joyo-nak hívnak és, hogy szegényt a kishúga állandóan nyúzza. De persze nem csak ő mesélt, hanem én is. Amúgy a többi osztálytársammal nem igazán beszéltem, ők nem jöttek oda hozzám így én sem mentem. Megkérdeztem Stella-t, hogy kit hogy hívnak és ennyi. Legalább tudom a nevüket. Utolsó óra után indultam volna haza amikor Stella megállított.
- Merre mész? - mosolygott kedvesen.
- Háát ezt inkább megmutatnám ha nem gond. - mosolyogtam én is. Ő erre bólintott és kimentünk az épületből. Elindultunk a buszmeg felé és ott megállva megmutattam merre mennék. Mondta, hogy ő is arra felé lakik úgy, hogy mehetünk együtt. Egy darabig tényleg együtt mentünk, de aztán neki el kellett kanyarodnia valahol 2-3 utcával arrébb. Ahogy egyedül tartottam hazafelé eszembe jutott Becca. Hogy régen mindig együtt jöttünk. Jaaj annyira hiányzik, ma beszélni fogok vele. Miután haza értem összedobtam egy tejberizst. Megettem aztán a szobámba menve eszembe jutott, hogy találkoznom kéne Louis-val. Felkaptam a telefonom és tárcsáztam. A 4.-5. csöngésre felvette.
- Haló? - szólt bele.
- Szia Louis, Emma vagyok. - mondtam.
- Ó, Heló. - köszönt meglepve.
- Csak azért hívlak, mert szerintem beszélnünk kéne.
- Igen, szerintem is. Ma ráérsz?
- Igen, ráérek. Hol és mikor találkozzunk?
- Mondjuk annál a boltnál fél óra múlva?
- Oké, akkor félóra múlva ott, szia! - köszöntem el.
- Szia. -mondta és letette. Szörnyen szomorú volt a hangja és ezt nagyon rossz volt hallani. Vissza vettem a sulis ruhámat (merthogy mikor haza jöttem jó gyerek módjára átöltöztem). Beállítottam csörögni a telómat 20 perc múlva. Addig is olvasok. Alig kezdtem el olvasni már csörgött is a telefonom. Oké. Ideje indulni. Lementem a konyhába és hagytam egy üzenetet anyuéknak, hogy majd jövök elmentem egy barátommal sétálni. Ami azért annyira nem is nagy hazugság. Na mind1. Kilépve a házból, gondosan bezárva az ajtót, kaput, elindultam. Hamar oda értem, Louis már ott volt.
- Szia! - köszöntem.
- Heló! - köszönt vissza semleges hangon.
- Figyelj, amit mondtál a múltkor... - kezdtem, de nem tudtam befejezni, mert Louis közbe szólt.
- ...hülyeség volt. - mondta hűvösen. Mi??
- Nem ezt akartam mondani. Hanem, hogy igazán szép és őszinte volt, csak én nem vagyok szerelemes beléd. De.... - megint közbe vágott.
- ..de lehetünk barátok? - kérdezte gúnyosan.
- Nem. Ismét mást mondtál, mint akartam. Azt szerettem volna mondani, ha nem vágsz közbe, hogy tetszel nekem. És nekem azért idő kell ahhoz, hogy valakibe beleszeressek. - mondtam. Louis-nak a szemei meglepődöttséget tükröztek. Gondolom másra számított. Egészen másra.
- Hát...nem erre számítottam az biztos. - igazolódott be az előbb gondolt gondolatom. (Na ezt jól megmondtam xd.) - Rendben, akkor holnap elviszlek valahova így több időt együtt töltve. - mondta és végre mosolygott kicsit.
- Oké, holnap úgy is péntek. - vigyorogtam. - De igazából most is ráérek, nincs kikötve, hogy meddig maradhatok kint és ma házit sem kaptam. - füllentettem. Mármint a házis dologban.
- Biztos, hogy nem adtak fel semmit? - kérdezte szemtelenül helyes mosollyal. Ajj...ez nem ér.
- Ajj... - kezdtem. - De adtak. De nem akarom megcsinálni. - háborodtam fel. - Ez még csak az első napom volt. Gonosz tanárok... - szitkozódtam.
- Em, holnap is jó lesz. Holnap tényleg péntek és akkor hagyhatod a tanulni valót szombatra és vasárnapra is. Oké? - kérdezte mosolyogva. Hű...a becenevemen szólított. :3 *-*
- Hjajj, oké - adtam meg magam.
- Na gyere, haza viszlek. - Ezek szerint kocsival jött. Elmentünk a járgányig, majd Louis udvariasan kinyitotta nekem az ajtót. Megkerülte az autót és beült a volán mögé. Az út csendesen telt, nem nagyon tudtunk mit mondani egymásnak. A házunk  elé érve már szálltam volna ki mikor Louis megfogta a karomat mire kérdőn néztem rá. Visszaültem eredeti helyemre, ugyanis már majdnem félig kint voltam a kocsiból. Nem mondott semmit csak közelebb hajolt és adott egy puszit az arcomra. Erre kicsit elcsodálkoztam, de aztán én is közelebb hajolva adtam neki egyet. Kiszálltam a kocsiból és megvártam míg elhajtott. Ezután bementem a házba ahol anyuékat láttam meg a nappaliban.
- Sziasztok. - köszöntöttem őket.
- Szia. - felelték egyszerre. Nem is néztek rám. E-jel szerint valami érdekes mehet a TV-ben. Lehuppanva közéjük a kanapéra én is elkezdtem bámulni a TV-t. És akkor megértettem, hogy miért nézik annyira. Legalábbis félig megértettem.
- Kicsim. Ők itt az a banda amit apád fog menedzserelni. Miattuk költöztünk ide, Londonba. - közölte anyu. Én erre elkerekedt szemmel ránéztem, majd miután felfogtam, hogy mit mondott apu nyakába ugrottam. Mivel ezt nem tudta mire vélni rákérdezett.
- Megtudhatom, hogy ezt miért csináltad? - kérdezte.
- Öm...csak úgy. Felmegyek a szobámba, tanulnom kell. - mondtam zavartan, majd felsietve a lépcsőn becsuktam magam mögött az ajtómat és háttal annak lecsúsztam a földig és csak vigyorogtam, mert tudtam, hogy ezentúl sokat fogok találkozni Louis-val. Tudtam, hogy közelebb fogunk egymáshoz kerülni és ez boldogsággal töltött el. Nem tudom meddig ülhettem ott, mikor kopogást hallottam. Gyorsan felállva az ágyamhoz siettem és kivettem a táskámból az egyik füzetem majd az ágyra ülve szétnyitottam.
- Szabad! - szóltam ki. Anyu jött be mosolyogva. Sejtettem.
- Na és én megtudhatom, hogy miért ugrottál apád nyakába? - kezdte mindenféle bevezetés nélkül, de végül is tudtam, hogy ezt akarja majd kideríteni.
- Háát...az attól függ.
- Mitől?
- Mit kapok a titkos információért? - És kész. Anyu elnevette magát.
- Hmm... - töprengett. - Egy tábla milka? - alkudozott.
- Oké! - vágtam rá. - Szóval. - kezdtem. - Emlékszel amikor elhívott egy fiú randizni?
- Igen, emlékszek. Nem tudtál mit felvenni. - nosztalgiázott. Hmm..:))
- Igen, akkor. Nos. A fiú aki elhívott a banda egyik tagja. Bővebb információért kérem dobjon a lánya szájába pár sor milka csokit. - mondtam és anyu hangos nevetésben tört ki. És komolyan gondolta. Lement a tábla csokiért és felbontva hozta be a szobámba, természetesen hiány mentesen. Letört 2 sort majd a kezembe nyomta. Hmm.. - Mit szeretnél még tudni? - érdeklődtem a csokit eszegetve.
- Hogy hogy mit? Hát hogy melyikük hívott el a randira. - mondta hitetlenül.
- Sajnálom, de ezt meglepetésnek szánom majd mikor meghívom magunkhoz. - mondtam gonoszul. Haha..és még csokit kaptam. Hát nem vagyok állati genyó? :D
- Te kis gonosz! Kérem vissza a csokit. - mondta mire gyorsan bekaptam az uccsó 2 kockát mielőtt még elvehette volna. Anyu erre csak mosolyogva megrázta a fejét és kiment a szobámból...kezében a csokival :((. Miután kiment belevetettem magam a tanulásba. 7-re mindent megtanultam ezért lementem kajálni. Már untam kicsit a melegszenyát ezért inkább ettem 2 baracklekváros kenyeret és ittam hozzá tejet. Fél 8-ra megkajáltam. Felmentem, letusoltam, fogat mostam, majd miután felvettem a pizsit befeküdtem az ágyamba és benyomtam a laptopomat. Felmentem fészre és szerencsémre fent volt Becca is. Ráírtam és beszélgettünk egy csomó ideig. Én elmondtam, hogy milyen a suli meg minden (és ebbe beletartozik a Louis-s dolog is), ő meg elmondta, hogy tök szar otthon egydül, nem tud mit csinálni nélkülem, meg hogy leginkább a szabadidejében edz. még beszéltünk egy darabig majd mivel álmosak voltunk elköszöntünk egymástól. Kinyomtam a gépet és az éjjeli lámpám fényében olvastam az Egy különc srác felgyezéseit álmosságig. Amikor már úgy éreztem, hogy mindjárt leragad a szemem a könyvjelzőt a könyvbe téve becsuktam azt és az ablakba rakva lekapcsoltam a lámpát, majd álomra hajtottam a fejem.